Mickey webnaplója

Ez ismert kifejezés. Az én esetemben meleg olvasmányváltásról kell szólnom. Röviden ismertettem korábban posztomban Sebő Ödön önéletírását. Ő ugye Gyimesben védte az ezeréves határt, amíg tehette. Véletlenül utána kezembe került Heinrich Böll könyve az Ádám, hol voltál? (Wo warst du, Adam?  Ez a regény amarra hajaz, német szemüveggel ábrázolva az eseményeket. A II. VH vége felé a németek visszavonulnak, átmennek Magyarországon, és szétporladnak seregeik, szét a győzelmi esélyük is. Ezt taglalja a kötet. Engem leginkább az érdekelt, hogy hogyan látja egy német Magyarországot, hogyan az embereket, a viszonyokat. Meglehetősen porosnak, koszosnak ábrázolja a helyiségeket, köztisztaságot.
A melegolvasmány-váltás ma következett be. Befejeztem a Böll-regényt, és nekiláttam Vásáry Tamás négykötetes önéletírásának (Üzenet).
Kisgyerekkoráról számol be az általam olvasottakban. Most kezd zongorát tanulni. Ami megállapítható, hogy a terjedelmes írásból ki lehetne gyűjteni egy füves könyvre való szentenciát. Még nem döntöttem el, hogy feladatomnak tekintem-e. Mindenesetre meglep, hogy mennyire emlékezik sok mindenre Debrecenben gyermekeskedve. Tetszett a cirkuszművészetről írt fejtegetése. Még inkább tetszettek azok a nyelvi csemegék, amelyekre idős korában is emlékezik.
Idézek néhányat: Pogácsaszájú Zsuzsi néni… csücsökbólintós – ez ezüstszínű karácsonyfadísz-toboz; kalaput-leszkatot – kalapot kabátot; míruc – kandallóban látható tűzmanócska; pucicsiga – meztelencsiga.
Ezek gyerekszájak nagyjából. De a visszaemlékező által következetesen használt mindég szó egyértelműen régies hangzású. Ma nem így ejtjük.
***
Érdekes élményem, hogy a kezdő zongorista korában hallott Boccherini-menüettet megtanulta lejátszani némi kísérettel együtt. Olvastán megszólalt bennem a hivatkozott menüett dallama.
Zongoratanárnője ráveszi, hogy mindent nagyon lassan játsszon. Őt ez gyermekként is nagyon zavarja. Mint írja: A lassúság egy idő múlva olyan fokot ért el, amikor már megszűnt a hangok közti hallható összefüggés.  Én ezt érzem az olyan felolvasók esetében is, amikor annyira szétszaggatják a mondatokat, hogy értelemzavaróvá lesz az interpretálás. Egy szöveghez megfelelő tempó tartozik, és az erősen lassú olvasás éppen úgy veszélyezteti a szövegértést, mint a folyamatos hadarás. 
Íme, egy szentencia, amelyet édesanyja idéz hebrencs kisfia fejére: A Róma alatt masírozó Attilának a szemébe vágta a pápa: Attila vezér, te a világot legyőzöd, de egyet még nem tudsz, azt, hogy önmagunkat legyőzni a legszebb győzelem. Még sokszor a fejére olvassák Tomikának, aki folyamatosan dolgozik azon, hogy önmagát legyőzze.
Mi mindent tartogat még a háromezer oldal? Elképzelni is nehéz.