Mickey webnaplója

Nyár közepe óta kínlódok azzal, hogy levizsgázzon az öreg autóm, majd párhuzamosan két hónap óta azzal, hogy levizsgázzon a gazdája. Úgy éreztem magamat, mint Charlie a kisregényben, aki Algernon-egérrel versenyez, hogy melyikük éri el a labirintus végét először. Az autó kezd rozsdásodni. Ezért, meg mert a motortér poros volt, a gyors szerviz megtagadta a kocsi vizsgáztatását. Nászuram, Feri viszont átsegítette a nehézségeken. Elfogadható áron két évre áldását kapta a kocsi a hatóságoktól a folyamatos használatra.
Én is így jártam. Máskor zökkenőmentesen vettem az akadályokat, most nem. Hogy miért? Fogalmam sincs. Nem változtam igazán. Ötven éves korom óta magas a vérnyomásom. Soha nem okoztam más egészségében kárt karambolozással. Akkor meg miért szívattak idén? Szívgyógyász, hipertónia, holter, eredményhirdetés, háziorvos, kormányablak volt az események sorrendje. Tegnap tettünk pontot a végére az augusztusban elkezdett Canossa-járásnak. Kézbe kaptam két évre jogosítványomat, sőt két évre és egy hónapra, mert amíg az orvosok packáztak velem, addig is használtam a kocsit.
Elmondhatom, hogy égi és földi közbenjárásra Charlie és Algernon egyaránt teljesítették a labirintuson való áthaladást.
S hogy melyikünk hamarabb?
Talán Algernon, talán Charlie.
De akármelyikük is ért célba elsőként, nem rajtuk múlt.
***
Két blődli. 1. Egy igazgatóh. szerint téves a zenészek által használt két ige: hegedül, illetve zongorál. Tudniillik éppen fordítva van a dolog: a zongorista ül a hegedűs áll, tehát a két ige helyesen: zongorül és hegedáll.
Szerintem még mindig torz a két ige, mert eltér a magyar illeszkedési szabálytól. Magas hangrendű magánhangzóhoz nem tehetünk mély hangrendűt, és fordítva.
Tehát zengerül, illetve hogodáll a helyes forma.
2. A zeneszerző így morfondírozik:
Kompon állva tervezek egy parti túrát,
s eközben
komponálva tervezek egy partitúrát.