Mickey webnaplója

Most egymásután három melódia váltotta bennem egymást: Az első az Abbától I do, I do, … a másik Jó az álmodozás, s legutóbb egy Elvis Presley-szám.
Előtte megkönnyebbültem egy alapos fürdés után.
Előtte megfürödtem, mert a klinikáról jöttem.
Előtte hasgörcsöm volt hazáig mindenféle eszközökön, mert felfújtak egy spéci CT miatt. Nem volt kedvem fotózni sem az általam jól ismert nyóckerben.
Előtte forróság öntött el, szájüregemet meg keserűség a kontrasztanyag miatt.
Előtte lélegezhettem.
Előtte benn tartottam a levegőt miközben a CT letapogatott.
Előtte szabályosan felpumpáltak a fájdalomküszöbig s azon is túl. Olyan érzésem volt, mintha most kínoznának, pedig nem is. Az asszisztens szerint egy kicsit kellemetlen.  …hogy miért kicsit…?
Előtte preparálták két vénámat. Az egyiket íróinak találták (az nem akarta a kontraszt-anyagot). A másikba megint branült helyeztek.
Előtte várakoztam leöltözve egy szál köntösben a két négyzetméteres vetkőzőben. Nem volt kedvem sétálni, noha lényegesen barátságosabb magáncella volt, mint az aradi 13 siralomháza.  
Előtte behívtak.
Előtte felvettek a vizsgálandók listájára.
Előtte megkerestem a klinikán azt a helyet, ahol engem szekálni akarnak.
Előtte metróval elmentem a klinikákhoz.
Előtte busszal elmenetem a metróhoz.
Előtte kocsival kimentem a buszmegállóba.
Előtte csendben felöltöztem, és eltávoztam otthonról, hogy fel ne ébresszem születésnapját ünneplő feleségemet.
Most, hogy megírtam, hogy mi előtt mi volt, utána vagyok a tortúrának, a fürdésnek, a felfúvódottság érzésének, a hashajtóknak, az előzetes háromnapos diétának.  
Most minden jó.
Kicsit hasonlítok a stigmatizált Szent Pióra, hiszen mindkét csuklóm tájékán ott vannak a szúrásnyomok.
Megittam sebtében egy feketét, és elgondolkoztam azon, hogy mi jobb, azonnal kikészülni, mint nem egy ismerősöm (Isten nyugosztalja őket!), vagy naponta tornázni, sétálni és eljárni az uszodába, megharcolni a vízzel naponta? Vagy néha kórházba vonulni, néha ambuláns kezelésre, néha laborra, gyógyszerek után kapkodva, stb.
Hát a fene tudja. Kinek mi a sorsa.
Engem mostanában a már idézett Pio-szlogen éltet:
„Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet.”
Ezt próbáltam ma is.