Az emailek, SMS-ek korában és a twitterek korában, az Y, Z és alfa-generációk korában a szleng igen sok rövidítést használ az egymással való kommunikációban. Az egyik ezek közül a Közöd? Igen, ebben a kérdő formában. Ugyanis ennek a rövidítése: Van hozzá valami közöd?
Mivel népsűrűségünk átmenetileg öt fővel bővült, leépítettünk sok mindent, pl. könyvállományunkat is. És mivel a fiatalok elköltöztek, öt fővel csökkent a létszámunk, és üres polcainkat lassacskán újra könyvekkel kívánjuk benépesíteni. Tegnap feleség ennek a jegyében hat új kiadvánnyal tért haza belvárosi útjáról.
Most jöhet a „közöd?” kérdése. Azaz, hogy nekem mi közöm van hozzájuk?
Kezdem Dávid Katalin Emlékiratok c. munkájával. Valamennyire személyesen ismerem, ismerjük családját. Már régen elfelejtettem, hogy T. elküldte neki az EMSZO induló szövegét, s annak szerzőit. Lapozgatván most megakadt a szemem a 130-131. lapon, ahol apánk, Gy. Antal és nagybátyánk, Horváth László Iván nevesítve van, és az indulójuk szövege is itt található. Önéletírása olvasásra vár.
Szabó József László kötete (A gregoriántól a beatmiséig) már a címében hordozza, hogy közöm van hozzá. A család legtöbb tagja énekelte a Szilas Imre-féle beatmisét. A 142. oldalig kellett lapoznom, hogy előkerüljön neve és műve.  Aztán a többiek, Sillye, Borka, Dax. Utóbbinak különösen is szeretem örvendező zsoltár c. szerzeményét. Kitűnő ihletett dal, ifjúi lendületbe öltöztetve.
A Székely János pp.-kel készült interjúkötet címe: Mindenki érte él.  SZ. J. egykor a Rózsák terén káplán. Ő kereszteli unokahúgomat. Megnyerő, barátságos pap. Talán ő az, akinek sógorom kölcsönadta Skodáját, mielőtt a mi birtokunkba került. Akkor a pap SzJ. Érsekvadkerten szolgált. De Gy. K. is említi, hogy apja gyerekkorától ismeri a SZ. családot. SZJ most már szombathelyi püspök, ahol is élő kapcsolatban állhat nászurammal, hiszen ő ott szolgál a székesegyházban.
A Keresztény megújulási mozgalmak (1500-1800) c. kötet egy konferencia anyagát hozza.
Közöm? Az első előadást Szuromi Szabolcs neve fémjelzi. Ő volt fiunk hittantanára a gimnáziumban. Egy másik előadó Rudolf császárt emlegeti, tőle származik nemesi levelünk. Mondjam tovább? Most nem. Előbb elolvasom a könyvet.
Dér Katalin írta a Próféciák a Messiásról c. munkát. Közöm? Hajjaj. Először is tudom, ki a szerző. Együtt vettünk részt alkalmanként a Faludi Ferenc Társaság ülésein. Ismerem férjét, aki egy Prohászka-konferencián utánam adott elő. Katalin és férje felnőttkorukban fordultak a katolicizmushoz. Rendszeresen szerepelnek a Kat. Rádió műsoraiban. DK-t idéztem olyan szívesen posztomban a közelmúltban, mert tőle ez a gondolatsor: Krisztus él. Ott van a templomban. Nézd meg! (Megnézte. Ott jött a felismerés. Krisztus és Isten szeret, és most már minden jól van.) Minden jól van…
És tényleg. MOST MÁR MINDEN JÓL VAN.              
Utoljára hagytam Túri Sándor: A zarándok c., szerzői kiadásban megjelent kötetét, az El Camino úton vele történtekről szóló beszámolót. Nem ismerem a könyvesbolti dolgozó szerzőt, csak a feleségem. Közöm? Az van. Rokon lelkek vagyunk némiképpen. Nekem is volt elképzelésem önálló kötetről, de nem akartam magánkiadásban megjelentetni. Mert vagy megél a téma a könyvpiacon, vagy minek kiadni.  Ezt én tudtam, a kiadók mást gondoltak. Elkallódott a gépiratom a gépváltások során. Túri S.-nak volt hozzá elég akarata, hogy pénzáldozattal bár, de megjelentesse kötetét. A bevezetője érdekes írást villantat fel.    
Hát ennyi a könyvekhez való KÖZÖM.