Merthogy közöm van hozzá. Közöm, mert a Dávid Katalin által emlegetett jezsuiták jó részét személyesen vagy legalább hírből ismertem a velük való másfél évtizedes együtt munkálkodás okán.
Közöm van hozzá annyiban is, hogy vagy huszonnyolc éve javasoltam egyházi közösségemnek, hogy nyisson a társadalomra. Dávid Kata pedig eleve azon dolgozott, hogy kellő okossággal és a kegyelemben bízva kapcsolatban álljon mindenkivel, aki kész elfogadni társaságát, elveit, és tiszteletben tartja véleményét. A másképp gondolkodókat (a proletárdiktatúra alanyait) nem ellenségként, nem bezárkózva fogadta, hanem állandó párbeszédben maradt mindenkivel, aki hajlandó volt a párbeszédre. Emiatt Mindszenty hibáztatta őt, s megszüntette vele való kapcsolatát.
Közöm van hozzá úgy is, hogy amikor én anyai nagyapámnál nyaraltam Dombegyházán, akkor Kata testvére, a híres Lala, éppen ott töltötte kápláni éveit.
Nekem ennek a Lala (Lajos) papnak a neve ismerősként csengett. Megtaláltam, idén március idusán már megidéztem blogomban. Hát hogyne: a DK fiával, Hidvégi Mátéval készült interjúkötetben említi a paprokont, mint kivételes tehetséget és jelenséget.
D. Katalin megemlékezik Böhm Poldi festőről, akik egy lébényi nőt vesz feleségül, Kaszás Marát, aki Pestre jött orvostanhallgatónak, s akinek nem engedték befejezni az egyetemet. Poldi (Lipót) rákban halt meg és Lébényben van eltemetve. Nos, másik nászasszonyom Lébényben él és Kaszás lány. Muszáj lesz rákérdezni, hogy milyen rokoni kapcsolat fűzte őket össze.
Sok mindent nem tudok erről a Poldiról, de a kötet címlapját díszítő festménye (Grazie) szép és hiteles alkotás.
Ismerősöm ismerőse volt a kötetben bőven emlegetett Kondor Béla, aki felborította a szocreállal való élést, és akinek igényes rézkarcai világhíressé tették.
Közös ismerősként tekintek a kötetben szereplő Bernáth Aurél festőre. Szerettem színeit és szakirodalmi tevékenységét. Számos könyvét olvastam. Dávid Kata emberközelbe hozza személyiségének mélységeit megmutatva.
Nehéz abbahagyni a reflexiót, de legyen elég most ennyi.
2019.10.11. 20:10 emmausz
Még egyszer az Emlékiratokról
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr515218130
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek