Ha nincs különösen fontos téma a bögyömben, akkor megpróbálom felhasználni katalizátorként a nap bejegyzéseit az internet átfutásával. Megnézem az emaileket, a közös témában írtakat, néhány kivételezett blogot, a FB-ot. A többi rajtam múlik. Annyi impulzust biztosan kapok, hogy elinduljanak az agytekervényeim valamilyen irányban. Nem mindig ott kötök ki, ahol szeretnék, pl. ma sem. A virtuális háló, a tévéműsorok, az írott sajtó tele van elemzésekkel, hogy miért lett az önkormányzati választás eredménye olyan, mint amilyen lett.
Nálam okosabbak se tudják az elég okát, így az általános képbe beleillik, amiket én gondolok róla.
Azért lett ilyen, mert nem lett másmilyen.
Azért lett ilyen, mert a lovas rosszul verte be a patkószöget. (Ez majdnem a legtöbb, ami kijelenthető.)
Azért lett ilyen, mert az emberek egy része unta a fennálló rezsimet.
Azért lett ilyen, mert már vannak értékek, amiket meg lehet kaparintani.
(A javunkat akarják, de mi nem adjuk. Vagy mégis?)
Azért lett ilyen, mert a másik oldalhoz tartozók is szeretik, ha nekik áll a zászló.
Azért lett ilyen, mert láthatatlan erők hatalmas összegeket pumpáltak a rendszerbe.
Azért lett ilyen, mert akaratlanul is, de az ilyenek támogatták az olyanokat.
Csak egy példát: A kincstári és a hírtévé percenként emlegette Kari Gerit. Ennél nagyobb ostobaságot nem is követhetett volna el. Hihetőleg hiányoztak az iskolából, amikor a reklámpszichológia egyik sarokmondatát tanították: „Mindegy, hogy mit mondanak, csak beszéljenek rólunk.”
Azért lett ilyen, mert „a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál (Lk 16,8b).
Azért lett ilyen, mert a választás eredményének kimenetele ma már nehezebben mérhető be.
Azért lett ilyen, mert a mobilhasználat, az interneten megjelenő anyagok módosítják az emberek tudatát.
Azért lett ilyen, mert ez volt megírva a nagykönyvben.
Nem is ez a lényeg.
Inkább a hogyan tovább…
Vigyázni kell a reklámokra, vigyázni kell a megfogalmazásokra, bízni kell Istenben és szárazon tartani a puskaport. (Azt hiszem, utóbbi mondás Oliver Cromwellre megy vissza.)
Mindenesetre az összevissza verő elemzések kapcsán nekem Karinthy sokadalom-leírása jut eszembe. Az emberek körbeveszik a balesetet szenvedett embert, és mind összevissza beszél.
Így volt, úgy volt, nem vette észre az a marha… pampukálni kell stb… Végül is valaki felkiált:
Ellopták a pénztárcámat! (Ez utóbbi esetemben lehetetlen, mert nincs pénztárcám.)
Na ja! A pénztárcára minden körülmények között vigyázni kell.
2019.10.18. 06:06 emmausz
„Ellopták a pénztárcámat”
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6815230910
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek