Mickey webnaplója

A mesebeli Kolontos János hazafelé mentében egy fa alatt talál egy nagy aranyrögöt. Az aranyrögöt elcseréli egy lóra, a lovat egy tehénre, a tehenet egy disznóra, a disznót egy lúdra, a ludat egy köszörűkőre… A végén a köszörűkövet beledobja a kútba. Megszabadulván a koloncoktól immár gond nélkül baktat hazafelé.
Ki gondolná, hogy a kolontosság-bolondosság sokkal általánosabb, mint ahogy elsőre látszik.
Adva egy gyarapodó szép főváros, évek óta szépen, szakszerűen, okosan, hozzáértéssel vezeti Tarlós István főpolgármester (Egyszer még szobrot fognak neki állítani, utcát róla elnevezni.) A nép, az istenadta nép és talán a kékcédulások is lecserélik Kari Gerire, aki maradjunk abban, hogy egy lúzer (akiről sose fognak utcát elnevezni, sose kap szobrot, hacsak teljesen meg nem bolondul a világ).
Adva a zsidó-keresztény kultúra, adva Európa, amely már annyi vért áldozott azért, hogy az isteni törvényeken alapuló kultúrát, a római jogon alapuló igazságszolgáltatást fenntartsa. Aztán jönnek a pénzvilág hatalmasai, akikről OV egyszer elmondta, hogy amit mi nem látunk, azt ő igen, miszerint a bozótosban nagy elefántok ólálkodnak. Nos, ezek kijelentik, hogy útban van minden ami keresztény, útban vannak a családok, útban vannak a nemzetek mint olyanok, és útban vannak a szavak is, amelyek hangalakja és jelentése összetartozott, és egyértelmű volt eddig. A meleg meleget jelentett, a hideg frigidet is, a langyosnak pedig a lábvíz neveztetett, no meg azt, akit kivet az Úr a szájából.  
És jönnek a Kolontos Jánosok, akik júdás-pénzért odavetik eléjük a nemzeteket, a családokat, a kultúrát, a szavakat, mindent, ami érték, oda az idegenarcúságért, a politikai hatalomért, a saríjáért, (s a mi a nyelvet illeti, azt is lecserélik az Orwell-regényből jól ismert újbeszél-re).
Adva volt Óbudán egy polgármester, úgy hívták, Bús Balázs. Hogy mostanság szomorú, megértem. Ma adja át hivatalát egy számomra ismeretlennek. A népek szimpátiatüntetést szerveznek neki, hogy amikor kijön odahagyott hivatalából, lássa, mennyien éreznek vele együtt.        
Tetszettek volna eredményesen szavazni – plagizálom Antall József megfogalmazását. Nem ez történt. Bús Balázst feláldozták egy Kiss nevűért.
Kolontos János szelleme kísért e világban, Európában, Magyarországon, a fővárosban, a kerületekben, az emberek tudatában, a világnézetükben, a jogban, az okfejtésekben, a reklámokban, a föld javainak oktalan használatában, a zavarosban halászásban.
Nem is folytatom.  
God Save the King, Isten óvja a királyt, és Isten óvjon mindnyájunkat a Kolontos Jánosoktól.