Mickey webnaplója

Stefan Zweig Csillagórák c. munkájában olyan történelmi szituációkat elemez, amelyek valamilyen szempontból a maguk módján tündökletesek. Ilyen pl. Bizánc iszlám általi bevétele. Ilyen a franciák győztes csatája a németek ellen. Okaként annyit említ, hogy a franciák a zseniális Marseillaise-zel az ajkukon indultak csatába, s erre nem talált ellenszerre a német hadvezetés. A kiosztott pálinka gyújtó ereje semmi volt a franciák harci indulójával szemben.
Azon gondolkoztam, hogy a német szerző vajon beemelte volna az 1956-os forradalmat miniatűrjei sorába, ha későbbre datálódott volna a sorozat megszületése.
De akár így, akár úgy, 1956 a hazai történelmünk csillagórák egyike.
Az ország, ha rövid időre is, de kivívta szabadságát.
Az ország, ha rövid időre is, de meghuzigálta az orosz(lán) bajuszát.
Könyvtárnyi az irodalma annak,
hogy mi történt, mi nem történt, hány halott, hány bebörtönzött, hány millió lelki sérültje volt a forradalmat követő megtorlásnak.
Hogy a status quo érvényben maradt,
hogy az USA és a SZU ennek értelmében cselekedett,
hogy az ENSZ lesöpörte magáról a magyar-kérdést.
Fájdalom, de ez történt.
Fájdalom, de ma is ezzel az attitűddel kell szembesülnünk.
Ami mégis szót érdemel talán, az az, hogy a köztudatban csak két francia kedvező megítélése közismert: Cocteau rajza és A. Camus leleplező írása.
Talán többen tudnak még a lengyel grafikus Síró galamb c. plakátjáról. Pedig sokkal többen tartották hősiesnek a magyar szembeszállást a szovjettel, aki megtámadta az országunkat. A Lazio szurkolói az 1956-ihlette dallal adóznak saját csapatuknak, s ezzel akarva-akaratlanul a magyar forradalom emlékének.  
Amikor a jezsuitáknál dolgoztam, kézikönyvtárukban rábukkantam egy Nyugaton megjelent kiadványra, egy magyar nyelvű antológiára, amely versek, prózák sokaságát hozza: bolgár, orosz, afrikai, európai írók, költők műveit, akik tisztelettel adóznak a forradalom előtt.   
Hogy a Kádár-rendszerben nem lehetett közzétenni egy ilyen gyűjteményt, az érthető. Ma viszont lehetne. Sőt érdemes is lenne, még mielőtt a múló idő végképpen el nem borítja mindent egybemosó hullámaival ezt a témát, ezt a tartalmat, ezt a megemlékezési lehetőséget.
Ki lehetne egészíteni az antológiát Márai versével, Jelcin bocsánatkérésével, stb.
Beszéltem.