Mickey webnaplója

Olvasom Vásáry Tamás önéletírás-folyamát, s benne az idegen nyelvtudásról írt kitételeit. Ide két részletet citálok. Az egyik, hogy amikor ő bejelentette, hogy nősülni szeretne, akkor Kodály rászólt, hogy előbb tanuljon meg négy világnyelvet perfekt módon, s csak aztán nősüljön. A másik helyen immár Svájcban él száműzetésben, s onnan indul világkörüli turnékra. Nővérét is kihozza magához, hogy részesedjen a nemzetközi társaság teremtette hangulatban, amelynek ő csaknem folyamatosan a részese. Ám nővére nem beszél nyelveket, VT meg magára hagyja, hogy ott fuldokoljon az elit társaságban, akik elboldogulnak ilyen-olyan nyelveken, többnyire angolul társalogva.
Mindig megmosolygom a nyugatiakat, az angolt, aki megtanul spanyolul, a hollandot, aki megtanul németül, a franciát, aki megtanul olaszul. Kicsit bővíti a szókincsét, kicsit másképp ejti a szavakat, kicsit másképp alkalmazza a nyelvtant.  Kicsit olyan ez, mintha én megtanulnék palócul, székelyül, őrségiül. Melyikük tanul meg kínaiul? Szinte senki.
Nyaranként jön elő a probléma, amikor francia unokáink francia vejünkkel meglátogatnak. Majd ők hazamennek, és jönnek az amerikaiak. A helyzet hasonló. Előbb franciául, utóbb angolul kellene tudnunk csevegni. Fuldokolunk a meg nem értéstől, vagy szerencsésebb esetben, tolmács után kiáltunk segítségért. Úgy igyekszünk az asztalnál helyet foglalni, hogy köztünk és köztük egy nyelvüket értő valaki üljön. Teljesen megértem VT nővérének a kétségbeejtő helyzetét, és nem dicsérem öccsét, aki engedte, hogy nővére ott vesztegeljen az idegenség közepette.
Mondhatja valaki, hogy éppen ideje hozzáfogni a hiánypótláshoz.
Ne kívánja!
A mi korunkban megtanulunk tíz szót és közben elfelejtünk másik tízet vagy húszat.  Hiszen kezdenek kiesni a személynevek is, a ritkábban használt fogalmak, és azok, amelyek újabb időkben szegődtek (vagy éppen nem szegődtek) ismeretségünkbe. Úgy is mondhatnám, hogy nem szerepelnek gyökérkönyvtárunkban.
Következőleg érthető talán, ha kerüljük azokat a huzamos találkozásokat, amelyek során jobbára csak nézhetjük egymást, mély beszélgetésekre sor nem kerülhet.
Ez azért foglalkoztat, mert ugyan jön a tél és utána a tavasz, de jön a nyár is, az említett látogatások időszaka, amikor – ha megérjük –, újra szembesülünk a problémával.     
Ráadásul a franciákkal is augusztusban van módunk együtt nyaralni, és jubileum kapcsán aug. 20-a környékére tehető a második találkozósorozat. Talán nem fogják ütni egymást az időszakok.