Két napja telefonon megrendelte lakásunk részleges kifestését a feleség. Mivel azt a meglepő választ kapta a drót túloldaláról, hogy akkor hét végén, szombat reggel hozzálátnak a kért munkának, mi is nekiláttunk a munka előkészítésének. A sok helyütt megfúrt, tiplikben bővelkedő, egyre inkább sajtra emlékeztető paneleket megszabadítottuk a ráaggatott képektől, karnisoktól, fogasoktól, dobozoktól, bútoroktól, s legfőképpen a csavaroktól, kilógó tipliktől. Teleaggattuk a lyukakat gyufákkal, hogy szükségképpen visszaszerelhessük majd festés után az eszközöket eredeti helyükre.
Vettünk csíkokat is, eltakarni a konnektorokat, szegélyeket, kereteket a feles festéktől.
Van olyan rég óta rögzített dolog, amelynek idején még nem volt keresztnyílású csavar. Hát itt lakunk vagy harminc éve.
Ami magamat is meglep, az a feltétlen bizalom, amellyel viseltetünk a szombati kezdés és a vasárnapi befejezést illetően.
Rendben van, hogy leszedtük a falakról a polcokat,
rendben van, hogy kicsavartuk az összes útban levő kötőelemet,
rendben van, hogy leszedtük a függönyöket karnisostul, és összehúztuk a bútorokat a szobák közepére.
De mi van akkor, ha az ígért két szakember nem jön ide holnap?
Mi van akkor, ha itt állunk a csatatérre emlékeztető állapotokkal?
Mi van, ha nem találunk újabb mestert, aki rövid határidőn belül rendelkezésre áll?
Nem tudom.
Talán akkor veszünk festéket, és magunk fejezzük be, amit elkezdtünk.
Ámbár ... nem vagyunk már edzésben.
No, 26 óra múlva okosabbak leszünk.
***
Mindenszentek. Ma ünnepli az egyház a nem kanonizált szenteket. Azokat, akik névtelenül üdvözültek. Mivel ezek értelemszerűen már odaát vannak, kapcsolódik az ünnep a felmenőinkről való megemlékezés napjához, a holnapi halottak napjához.
Ha jól belegondolunk. Mindnyájan gyors tempóban átsuhannunk az életünkön. Olyan képtelenség ebbe belegondolni, mint abba, hogy a föld keringése folytán minden pillanatban hatalmas sebességgel haladunk a mindenségben, akkor is, ha nem veszünk róla tudomást.
Honnan hová tartunk?
Utolsó kommentek