Mickey webnaplója

Tegnap P. csabán voltunk családunk öt tagjával találkozni.
Ma Katival beszélt Tücsi és Móváron voltunk további öt családtaggal beszélgetni.
Holnap Éváékhoz kellene menni, hogy kiteljesüljön nagyobb közösségünk maradéktalan meglátogatása. Persze ennek közel nulla a valószínűsége.
Mégis elmondható, hogy a kapcsolattartásnak elég eredményes hétvégéjét tudhatjuk magunk mögött. Nem győztem fotózni a szépséges vidékeket, s a szépséges Keleti pályaudvart, amelyről az a beugratós kérdés jut eszembe, amelyet Kékes Jóska vezetett elő a Sodrás utcai telefonos-portás. Azt állította, hogy Noé magyar volt. Hogy miért? Hát egészen egyszerű ok miatt. A Biblia szerint Noé egyszer többet ivott a Keletinél. (Ja, hogy a kelleténél, aha. Hahaha)
Eme blődli nélkül is megállapítható, hogy a pályaudvar méltó épülete a fővárosnak. Igen szépre sikerült, és remélhetően még sokáig az is marad.
Hát így indul az advent, amelynek első miséjén tegnap részt vettünk. Ott hangsúlyt kapott a rákészülés értelme, az egyik legnagyobb keresztény ünnep lényege, és az, hogy az ajándékozást a gyerekeket illetően alighanem soha nem lehet abbahagyni, de a felnőttek igazán önmérsékletet gyakorolhatnak ez ügyben. Nem az ő születésnapjuk van ugyanis.
Nem is ragozom tovább. Legfeljebb annyit jegyzek meg, hogy van értelme az egymásra figyelésnek mindig, mégis kiváltképpen ebben a hónapban.
Fotók tanúsítják, hogy az unokák szalmaszálakat tehetnek a Kisjézus jászolába, ha sikerül valamit tisztességesen és jól cselekedniük.
És a felnőtteknek, a szalmaszálat elengedném nekik, de az összeszedettséget nem. Tessék társadalmi méretekben igaznak, tisztességesnek lenni.
Ez szép,
ez jó,
ez elvárható,
ez felelős magatartás,
ez a teremtett valóság megbecsülése,
ez a teremtés gazdáinak helyes magatartása,
ez az emberi méltóság része.