Mickey webnaplója

Sarah bíboros könyvében reflektál Piotr Bednarski (Kék hóesés) könyvére. Ezt írja:
A lengyel szerzőt még gyerekkorában deportálták Szibériába, a Gulágra a szovjet korszakban. A vonatra felszállva, amely a táborok felé szállította, azt kérdezte magától, miért deportálják vele együtt az édesanyját, aki annyira szép. Van-e szebb a gyermeki szívnek, mint az édesanyja arca? Aztán ezt a választ adta saját kérdésére: „Mert arra a szépségre, amely édesanyámról sugárzott, ott majd szükség lesz.” A szépségre mindenütt szükség van, ahol az ember elállatiasodik, mindenütt, ahol az emberből ördögöt akarnak csinálni… A gyermek rájön a koncentrációs táborokat építő szovjet rendszer és az erőszakos halál förtelmes undokságára, felkiált: „Krisztust keresztre feszítették. Értünk. Ő fiatal volt és szép. Ő szeretett és szeretetet hirdetett, és ennek ellenére, vagy talán éppen ezért megölték… A szeretet talán bűn?”
Megjegyzésem: A korunk támadásai közepette felmerül bennem is: tán a szeretet bűn egyesek szerint, vagy legalábbis nyálasnak számít rozsdás vaskorszakunkban?
És egy másik gondolat: Nem kellene lefordítani, kiadni ezt a könyvet?
***
[Horribile dictu] még kimondani is szörnyű…
Magáról is vall Sarah bíboros. „Guineában születtem, Szeku Turé diktatúrájának idején. Megértettem, hogy a forradalmi diktatúra erőszakosságára az egyetlen válasz a szeretetből vállalt szenvedésben van….Tudtuk, hogy minden letartóztatott testvérünket kínzásoknak vetik alá. A rendszer állítólagos titkos információkat akart kiszedni belőlük. Kétségem se volt afelől, hogy elődömet, Msgr Tchidimbót a legkegyetlenebb kínzásoknak vetették alá. Arról a sok emberről, akiket Szeku Turé börtöneibe zártak, többé semmi hírt nem kaptunk…. A rendszer alantas tagjai féktelen perverziót tanúsítottak: Szerették nézni, hogyan halnak meg foglyaik. Ezzel az ördögi borzadállyal szemben kellett Guinea népét bevonni az isteni szeretet, a megbocsátás világába. Az erőszaknak és a gyűlöletnek csak úgy lehet ellenállni, ha visszahúzódunk Istenbe azért, hogy mérték nélkül tudjunk szeretni. Istenben van az egyetlen reménység. Az Atya magába gyűjti az életet és a szeretetet.”
A szadizmus nem idegen korunktól. Az erős hitű vértanúk „visszahúzódnak Istenbe”. Nincs más lehetőségük. Mikor lesz ezeknek vége? O tempora o mores! – kiáltok fel Ciceróval.