Megjelent Martos Levente Balázs, Szelíd fény című kötete. A könyvben a Vatikáni Rádióban elhangzott elmélkedéseit olvashatjuk.
Érdekes egybeesés ez, hiszen a Szelíd fény kategóriára John Henry Newman könyvében bukkantam rá. Ez ihletett meg 2007-ben, amikor egy elmélkedésem született e kifejezés kapcsán. Karácsonyra hangolódva megidézem:
A Szelíd Fény
Játszom a gondolattal, hogy
ha indián nevet kellene adni Istennek,
hogyan nevezném el. Alighanem
Szelíd Fénynek.
Ebben benne érzem
a megvilágítás szándékát,
a rejtőzést,
a szolgáló szeretetet,
az út megvilágítását,
a derűt,
a jó kiteljesedésének várását – ráutaló ténykedéssel,
a játékosságot,
a plaszticitást,
a teret és az időt,
sőt az időn való uralkodást is.
Benne tudom
a vesékbe látást,
a titkok tudását,
az irgalmat,
a visszafogottságot,
az alázatot,
a szemlélődést,
a megértést,
a Tőle különböző elviselését,
a ragyogás módját,
a mindenen való uralkodást,
a mindent elengedés révén.
A közeget, melyben lehet és érdemes élni,
mely körbevesz, de nem tolakodik,
megérint, de leheletfinoman,
mely láttat, de nem vakít,
mely színessé teszi életünket,
miközben fehér jellege magába zár minden színt.
Mely tükrözhető,
sarkítható, összegyűjthető,
de le nem tagadható,
mert sötétséggel nem takarható el a fény.
Csak fordítva.
Elűzi a sötétet jelenlétével.
Éltet ez a fény,
gyógyít,
benne megfürödhetünk,
nála jól érezhetjük magunkat.
2019.12.23. 05:27 emmausz
A Szelíd Fény
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr4615363110
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek