Mickey webnaplója

A tésztaszűrő a főtt matériát emeli ki a vízből, mossa le, teszi alkalmassá fogyasztásra. Kicsit olyan az olvasó ember, aki az itt-ott fellelhető anyagokból markol ki egy adagot, s teszi mások számára fogyaszthatóvá. Nos, nézzük, hogy „mi a tészta”?
Ma hajnalban két merítést osztok meg. Ezek egyike a most olvasott Vásáry kötetből való (Üzenet III.)  Amiért közzéteszem, annak az az oka, hogy érzékletes leírás egy akut világproblémáról, arról, hogy a vagyoni elkülönülés ollója egyre nyílik, és mintha a folyamat nem akarna abbamaradni. A bekezdés egy luxus-hajókázás tagjainak a viselkedéséről mesél, akik egy török településen kiszállva lucullusi lakomán vesznek részt. Figyeljük meg az utolsó mondatot! Elgondolkoztató.   
„Az esztétikai gyönyörök után jöhet a test lakomája, a tengerparti pazar gálavacsora, a vagyont érő estélyi ruhák, ékszerek, színes bársony-, avagy ötletesen selyemszmokingok parádéja. És mindenekelőtt a fényűző, pompásan feltálalt ételek, italok szemnek-szájnak egyaránt kéjes kínálata. De amennyire a szemnek okozott gyönyörűség csak fokozza a szájét, annyira keserves, ha nem jut el az éhes gyomorig. Az asztalok alatt tengerfövenyre terített vörös bársonyszőnyegek. A fogásokat fehérkesztyűs, arany gombokkal díszített felszolgálók kínálják fel, és az egész evés-ivás ünnepély fakerítéssel elkülönítve Kusadasi földi halandóitól. A kerítés léceinek hasadékán át barna-fekete szempárok sóvárognak az elérhetetlen után. Éhező gyerekek. Ők csodálnak bennünket, mi szégyelljük magunkat. Az ínyenc falat torkon akad, a pezsgő lenyelhetetlen. De vajon mindannyiunk szájában? Ahogy szétnézünk magunk körül asztaltársainkon, döbbenten látjuk, hogy nem látnak. Nem éreznek, csak élveznek. Élveznek, és mindent elvesztenek.”
A másikat a FB-ról merítettem. Tarjányi Béla bibliakutató teológus osztotta meg FB-bejegyzésként a népek (brazil, skót, francia, spanyol, Fülöp-Szigetek-i, ír, japán) szilveszteri-újévi szokásait. Az érintettség okán a franciát emelem be mai posztomba. Ezt írja:
Franciaországban egyedülálló hagyomány az újévi ajándékok átadása. Korábban a háztartási alkalmazottakat illette meg ez az ajándék, hálából egész éves munkájukért. Ma már a szülők és a nagyszülők ajándékozzák meg gyermekeiket és unokáikat. Noha ajándékról van szó, ami elvileg bármi lehet, a legtöbb nagyszülő pénzt ad ilyenkor az unokáknak. Ismerve a híres francia humort, ebből született is egy vicces újévi mondás, ami magyarra fordítva így hangozhat: „Boldog új évet, jó egészséget, és nesze a pénzed!”. 
Nekünk ezt senki nem mondta. Ha viszont tényleg szokás, jövőre egyszerűsödik a dolog, már nyáron befizetünk a kintieknek némi Eurók rájuk bízásával.