Mickey webnaplója

Ma kivonultam barlangunkból. Muszáj volt, hiszen egyik osztálytársamat temettük a Szent Gellért-templom urnatemetőjében. Komfortos mód utaztam a szintén osztálytárs SchJ kocsijában, az alsó rakparton entlang. Láttam, amit láttam, szép sűrű köd volt. Ködben úszott a Duna, ködből bontakozott ki a Margit-híd, a Parlament, a Lánchíd, usw. Bennem felködlött, hogy elő kellene kapnom a mobilomat, s az anyósülésről kattogtatni a ködös Dunára, a még ködösebb Pestre. De nem volt hozzá kellő bátorság bennem. Hiszen hallgattuk egymást, és ebben zavart volna meg a fotós közjáték. Annyit meg nem ért volna meg. Képzeljétek el a fotóka. Alig látni rajtuk valamit. A hidak, a parlament sziluettjét. Na. Lám, feledhető a látvány. Világos és sötétebb szürkék váltakozása és kész.
A még életben lévő gimis társaimból sokan jelen voltunk. Kiről lehet tudni, hogy halálos beteg, kiről nem. Az idő ellenünk dolgozik.  
Egyebekben csendes ez a nap. Ahogy tegnap megírtam: Mikor éppen senki sem látogat, kettesben kummogunk.
A karácsonyi dekor leszedve, elpakolva, a tegnapelőtti ebédfoszlányok megéve, a tegnapiak egy része is, a kapott pogácsák elpusztítva, az agapéról megmaradt kenyerek is szinte elfogytak, lehet készleteinket feltölteni.
***
A helyzet itten politikailag változatlan. A jobbos Fasang J. (Düsseldsorf) elemzése szerint az OV-kormány messze a legjobb Európában, a gazdasági feljövőben, az utóbbi évszázad legsikeresebb kabinetje uralg.
A lib.koal. szerint tűrhetetlen a nyomor, nem fejlődött itt semmi, romokban az ország, komisz a pökhendi kormány, ha kell erőszakkal is el kell távolítani őket („demokratikus” koalíció?).
Unom, unom, unom.
Mindenkinek van szeme, nézzen körül.
Mindenkinek van tehetsége, változtasson az értékek mentén.
És főleg fogja be a száját. Nem mondani kell, hanem csinálni.
Nem érdekelnek a simliskedések.
Nem érdekel, hogy jobbról vagy balról szedik össze a szemetet,
nem érdekel, hogy jobbról vagy balról büntetik a sittel szemetelőket,
nem érdekel, hogy a jobb vagy a bal fejleszti a kórházakat,
nem érdekel, hogy a jobb vagy a bal épít élhető házakat,
ámbár életem évtizedeinek a tapasztalatai segítenek az eligazodásban az ilyenekről és az olyanokról.
Tessék bizonyítani.
Minden felől örömmel veszem az építést,
az értékek felmutatását,
a humánumot,
a hazaszeretetet.
A politikai marakodásról ismételten az angol film jut eszembe. A felek verik a nyálukat, hogy kié a sziget, amely tűzhányó lévén a tárgyalással egy időben elsüllyed az óceánban.