Mickey webnaplója

Apánk gyerekkorában történt, hogy családi fotót akartak róluk készíteni a fotóstúdióban. Ám a gyerekek valami csacskaságon elkezdtek nevetni. És görcsös, kitartó nevetésük ellehetetlenítette a közös akciót (száz éve még hosszabb exponálási időt használtak). A gyerekek minduntalan bemozdultak.  
A nevetésről könyvtárnyi irodalom keletkezett az idők során. Itt csak néhány vonatkozást bontok ki.
Godó Mihály jezsuita írja visszaemlékezésében, hogy a román börtönben nem kapott szívgyógyszert. Szívbajából rekeszizmának napi egy órás rángása hozta ki. Naponta egy órát nevetett, hogy rekeszizma megmasszírozza a szívét. Kúrája eredményesnek bizonyult.
A röhögőgörcs csakugyan létezik. Közösségi méretekben is előfordul. Nem is tudom, hogyan lehet kezelni. Talán citromevésbe lehet savanyítani. Nem tudom.
Karinthy természetesen nem hagyhatta ki ezt a görcsös, feszültségteli és kirobbanó nevetést témái közül (Röhög az egész osztály).
A katonaság szigorú közösség. De néha elszabadul a pokol... A sorokba fejlődött, feszes vigyázzban álló társaság is kipukkad, ha elég oka van rá. Ilyenkor ordít az őrmester: – Vót röhögni (ti. vezényszó), katona? …Nem vót… Hát akkor mit röhög? Ne röhögjön, … nem érti?....    
Valóban mindenkinek az életében előfordul, hogy oda nem illő szituációban eszébe jut valami vicces, amikor is rájön a röhöghetnék. Velem is előfordul. Olyankor köhögésbe fogok, hogy álcázzam más irányú késztetésemet.
De hát ki tud ellenállni, amikor bevillan valami humoros eset, vagy tán csak egy szó. Pl. ilyen egy Duna-parti épület, amely modern volt és ronda. A színe miatt egyszerűen csak spenótnak hívták. Hát elég vicces név egy épületnek (le is bontották).
Ilyen egy-egy komikus jelenet. Ilyen egy humorral megírt könyv. KF Csodapók c. kötetét olvastam egyszer fiatalkoromban (de régen volt) a villamoson. Úgy rám jött a röhöghetnék, hogy leszálltam a következő megállóban, nehogy azt higgyék rólam, hogy megbolondultam.   
Ilyenek a találó becenevek. Malacpofa, Picegepórec stb.
Apám egyik munkatársát Lótetűnek becézték. Érdekes lehetett, amikor lekiabáltak neki a villamostól, hogy hová mész, Lótetű.  Miután reagált rá, sokan megtudták, hogy ez a gúnyneve.
De vége-hossza nincs az efféle elnevezéseknek. Vörösnyakúnak hívták a rabok az egyik őrt Recsken.
Egy Kecskés nevű pénzügyőrt Bogyófosónak, Kecskerágónak a neve miatt, spenótbakternek a foglalkozása kapcsán.
De intézménynevek is mosolyra fakaszthatnak egyeseket. Könyvkiadók közössége a Mekeke, a Városligetben állt a Petőfi-csarnok, amit előszeretettel rövidítettek kétszótagúra.
Az elírások, az elhallások is hordoznak olykor nevetésre ingerlő szavakat. Hallás után próbálta leírni az adminisztrátor egyik iskola nevét. Így született a rabbiképző iskolából rabkiképző iskola. Hasonló  fordult elő, amikor a rendőr a piaristákat nem értvén biharistákat írt.
Nagyapám a falu rendőrét lavorfejűnek titulálta annak tányérsapkája miatt.
Tanárok egy-egy kifakadása is elhíresülhet. Rajztanárunk elégedetlenségét így cifrázta: Fiam, mi ez a piszok disznó nyomorúság?            
Nem folytatom. Hajnalban nem illik röhögni.
Megyek köhögni.