Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik – tartja a közmondás és nem is véletlenül. Most már a negyedik kötet Vásáry-önéletrajzot olvasom, és meglep, hogy mekkora teret szán visszaemlékezésében a legkülönfélébb vajákosoknak: guruknak, asztaltáncoltatóknak, horoszkópoknak, halottidézőknek, mágusoknak, alkimistáknak, az asztráltestek világának, a jógának és tudom is én, még kiknek-miknek. Holott azt várnám, hogy a zenéről meséljen, mint Bernstein, zenészekről, zenei eszközökről, mint Menuhin, tanítson, mint Kodály, de nem. Mindenféle lelki görcsről számol be.
Az jutott eszembe, hogy ha keresztény hite erősödött volna olyan mértékben, mint az ezotéria iránti vonzalma, egy misztikus szent élete rajzolódna ki könyve lapjain, aki egyebekben virtuóz zongorista és számon tartott karmester is. Nem véletlenül alkotott véleményt róla zenész társa, aki szerint a világ öt legnagyobb zenészének egyike a szerző. Csaknem érthetetlen, hogy miért tartja fogságában a mágia, annak is a nyomorultabb része.
Most már szeretnék a végére járni kötetének, s megtudni, hogy mire végezte a lelki változásokat tekintve. Még reménykedem előre haladásában – az eddig olvasottak ellenére.
VT sokat időzik szexuális elnyomorodásánál. Elég sokat ír róla, de mivel az ő problémája tőlem annyira idegen, a leírt célzásokat nem mindig tudom követni, ésszel felfogni, pláne nem megérteni.
Miféle szülei voltak? Miféle testvére, rokonsága?
Csakugyan olyan alvilági ügyek veszik körül, mint amilyenek Ch. Dickens regényeiből tolakodnak elő.
Amikor az ember szembesül a fenti nyomorral, óhatatlanul az jut eszébe, hogy kinyilatkoztatott hitünk mennyi kívánnivalót hagy maga után.
Ha olyan energiával kapaszkodna a milliárdnyi keresztény a teremtő Istenbe, mint a magának valláspótlékot kereső szerző, világunk hatalmasat fordulna a béke, a megértés, az irgalmasság, az igazságosság irányába.
A pozitív elmozdulás méltó és igazságos, illő és üdvös, és mindenképpen sürgető, mert jelenleg túl sok az árnyék, túl sok a szirénhang, túl sok a megtévesztő reklám, túl erős a mammon zajongása a földön.
Itt elnyomorításunknak csupán két állandóját emelem ki:
1. a tévéadásokat csaknem állandó dobolás kíséri, mintha dobolás nélkül nem lennének igazak a híradások, muszáj gerjesztett eksztázisban tartani a tévézőket.
2. Minket itt hülyének néznek. Különben nem mernék a tévéreklámok adása során félpercenként elhadarni a kockázatokról és mellékhatásokról szóló mantrát.
Mikor fogunk már tápászkodni?
2020.01.15. 10:34 emmausz
Sötét és világos, mint a sakkfigurák
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6215410410
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek