Digitális számok, kijelzők, olvasatok. Egyszer megkérdezte G., hogy tudom-e, mi az a semzi? Persze nem tudtam. Ekkor elmondta, hogy a SEMZI a panelház lépcsőházában olvasható. 5. EM., ahol az ötös egy Z-betűnek látszik. A ZI pedig nem más, mint a lakásszám: 21 – 5.EM.Z1.
Egykori cégem egykori KISZ-titkára megkérdezte tőlem, hogy tudom-e, hogy mikor mennek ki az oroszok az országból. Mondom neki, hogy fogalmam sincs. Erre ő megmutatta, hogy a matematika mit tart a dologról. Azt kérte, hogy adjam össze az általa diktált két számot. Megtettem. Az eredmény 3505-nek adódott. Most fordítsd meg a kijelzőt, és megtudod. A korabeli szögletes zöld LED ezt mutatta: SOSE. KISZ-titkárunk tévedett. Az oroszok kimentek. Igaz, hogy ő is. Most NY.-ban bankár a meg nem erősített hírek szerint.
Magam csak vállalatot váltottam. Jövedelemérdekeltségben dolgoztunk. Reméltem, hogy év végén két zsozsót kapok. Hogy miért? Ha leírom szögletes digitekkel 250 250, az jószerével ZSO ZSO-nak olvasható. Reméltem, hogy az évzárást követően osztályvezetőként 500 500 ft üti a markomat. Azaz két ZSO ZSO.
Hogy mennyit kaptam, már nem emlékszem. Kevesebbet, minthogy megvehessem álmaim autóját, egy nyersfehér Volvo-t.
Most pedig, hogy 2020-at élünk, adódik, hogy digitekre állítva a 2020 nagyjából ZOZO-nak felel meg. Hát szó-szó. Logikus folytatása, ha lesznek még évek a naptárban: ZOZI, ZOZZ…
***
Deskénél olvasom, hogy a Sivatagműterem… Most kész. Jelentős mű: 27,5 kg. A hat 40x41-es mozaiklapból álló mű csakugyan nem könnyű, de nem is kicsi. Magam a nagyjából 1x1 m-es kiterjedésű Fehér műterem c. képet lemértem: az is 9 kg-ot nyom.
Mindez azért tűnt fel nekem, mert a művész nyilvánvalóan nem kilók alapján tartja értékesnek alkotását. Viszont megjegyzése igaz és szellemes.
Ezzel szemben G. Gershwin apja nem értett a zenéhez, és stopperórával a kezében hallgatta fia muzsikáját. És amikor végighallgatta a Rhapsody in Blue c. új szerzeményt, lelkesen konstatálta, hogy ezúttal már igazi remekmű született, nem holmi rövid sláger. A Kékrapszódia 13 perc és 10 másodpercig tartott.
Nem tudom, megérte-e a papa a Porgy and Bess bemutatását. A komplett opera-felvétel lejátszási ideje hozzávetőlegesen két óra 32 perc. Igazi remekmű: Majdnem tizenkétszer jobb zene, mint a Kékrapszódia. (mosoly-jel)
Az az igazság, hogy nem lehet mindent literrel, méterrel, percekkel mérni.
2020.01.26. 20:05 emmausz
Számok – ámokfutása
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7915429366
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek