Mickey webnaplója

Azon gondolkoztam, hogy mi foglalkoztat leginkább mostanság. Aztán rájöttem, hogy a keresztényellenesség mindennapos megnyilvánulásai, a szabadosság terjedése, nyomulása, a globalizmus kíméletlensége és folyamatos támadása azokkal szemben, akik tőlük eltérően gondolkoznak, a PC erőszakos és gátlástalan nyomatása (megálmodta Orwell, vö. újbeszél), te ne gondolkodjál, a kliséket megadjuk, te csak  szajkózd a mantránkat.
A dolog érdekessége, hogy Krisztus megmondta, mi lesz, sőt arról is beszélt, hogy addig mi lesz. S amiről beszélt, az folyik a jelenünkben. Csúsztatások, hamis beszéd és gyakorlat, lejáratás, burkolt erőszak, már-már hidegháborús hisztéria, amit eufemisztikusan nyomásgyakorlásnak neveznek. Másfelől szenvtelenség a keresztények elleni támadások tekintetében. A dolgok elhallgatása, ameddig lehet, eliminálása. A bozótharcosok fegyverekkel való bőséges ellátása, azok szabad mindennapos garázdálkodásához való asszisztálás. Az „addig mi lesz” krisztusi jóslata: „ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak”. Ennek vagyunk tanúi, elviselői, áldozatai, szenvedői. Emiatt ragadtattam magam arra, hogy a FB-on közzétett ellenséges megnyilvánulásokra az esti himnusz kiragadott sorával reagáljak. Az pedig így szól: „Az ellent kösse meg kezed, testünket hogy ne rontsa meg”. Avagy az én aktualizálásomban: „Az ellent kösse meg kezed, népünket hogy ne rontsa meg.”
Hiszek az ima transzcendens erejében.
***
Gyermekszájak a FB-ról
1. Fürdés után Andris gyakorolja a pizsama önálló begombolását. „Majd én egyedül.”
Nagyon ügyesen és kitartóan igyekszik a rakoncátlan gombot átbújtatni a lyukon, egyiket a másik után (összesen négy van), mélyeket szuszogva közben.
„Csak az a baj, hogy sokat kell ezzel bütykölni.”
2. Változnak ám a gyerekek! A 9 éves Peti: „Mama! – nem vagyok már kisbaba, ne simogass!” Hosszan, szigorúan néz rám, nyomatékot adva a mondanivalójának: „és ez holnapra is érvényes"! Képzelem, hány hete várta már, hogy ő is mondhassa ezt a szuper kis mondatot, amit nyilván ő is a felnőttektől hallott...
3. Én a 4 évesemnél hallottam többször, mikor rám szólt, hogy mit szabad tennem és mit nem, hogy „mama, mondtam, vagy nem mondtam?!??" Majd megszakadtam a röhögéstől, mikor később felfedeztem ezt a mondatot a Mazsola és Tádéban! Ott Manócska mondja, Lőrincnek meg megtetszett és beépítette a nevelésembe.