Mickey webnaplója

1. Amikor még a rendszergazda gyógyító tekintetet vetett időszakonként szerkesztőségi számítógépemre, akkor tőle hallottam néhány alkalommal: Amikor egy program frissítést ajánl, ő rendszerint hárítja, mert általános tapasztalata, hogy változtatásokkal hibák is keletkeznek a csaknem áttekinthetetlen rendszerben, és időbe telik, mire valamennyi zavaró tényezőt kiküszöbölik. Ő megpróbálja kivárni ezt az időt, s csak késleltetve frissít. Volt neki igazsága.
2. Amikor magas vérnyomással jó két éve kórházba kerültem, karácsonyi időben, érthető, hogy terheléses cukrom magasabb volt a szokottnál. Mivel Magyarországban határeset a 11-es érték, szőrös doktorom szívesen magyarázta kollégáinak, hogy nekem már kialakult diabéteszem van, ezért szedjem csak a Merckformint. És hazajöttem. Itthon már nem igazán fürödtünk az édességekben, de az alkalmi határesetet 11+nak minősítették. Telt múlt az idő. Reggel este bekaptam az anticukrinettát, s egy idő múlva mindkét kezem ujjai viszketni kezdtek. Mit viszketni. Megjelenetek rajta sűrű apró fájdalmas göbök (csalánkiütés). Olthatatlan vágyat éreztem, hogy ezeket felnyissam, és így szabaduljak mérgező tartalmuktól. Ám a helyzet nem javult, hanem egyre rosszabbá vált. Én meg azon kezdtem töprengeni, hogy 73 évig miért nem voltak rajtam ezek a terjedő viszketegséget okozó göbök. S felötlött, hogy abban a körben érdemes keresni, ami új eseménynek számít életemben. Így akadtam rá, hogy utoljára a Merckformint kezdtem el szedni, és azóta lett rosszabb és rosszabb a helyzet. No, hát abbahagytam, mert megállapítottam magamnak, hogy alkalmi terheléses értékem 11–, és nem 11+. Felismerésemben volt igazságom. Elmúltak a göbök, alábbhagyott a viszketés, igaz hogy hónapok elteltével. Ennyi idő kellett a tisztuláshoz.
3. Néhány hete megírtam, hogy egy tolató autó hangjához hasonló hangot hallok süketülő fülemmel, s ugyanezt hallja felségem, és menyem is, amikor itt van. Gyanakodtam hamis huzatra, ami valahol rést talál és sípolni kezd, Tücsi elektromos készülék vagy vezeték problémájára gondolt. Mind úgy hallottuk, hogy nem a mi szintünkön szól a hangicsálás. Nem jöttünk rá sokáig az okára. Egyszer felötlött bennem a régi és új kérdése. Miért nem sípolt semmi régen, miért sípol valami mostanság. Aha. Mert valami nem volt régen, most meg van. Körülnéztem, és egy szépen formált kerek faliórán állt meg a tekintetem. Szép dizájnú elektromos óra: made in Vietnam, az IKEÁ-ból. Székre álltam és közelről hallgattam. Hát ő az. De miért ad ki hangot? Azt vettem észre, hogy a másodpercmutató súrolja a plexi fedlapot, s az muzsikál halkan, de kitartóan. Éjjel és nappal. Innen gyors a változás. Fedlap le, mutató beljebb gyötörve, és azóta csend van. Bár lelki füleimmel még mindig hallom a sivító hangocskát, ha nagyon akarom.
De nem akarom.