Mickey webnaplója

Keresem a karantén szinonimáit. A karantén ugyanis olasz fogalom, a pestis járvány idején keletkezett, a negyvennapos helyben járásra utalt. Nos, a helyben járás sem rossz kifejezés, de a vesztegzár a hivatalos. Az ebzárlat tréfás, a kijárási tilalom ennél a fokozatnál szigorúbb valami. A lényeg, a lényeg. 60-on felül nem javasolják az orrunk utcára dugását. Próbálunk ehhez alkalmazkodni. Most jól jön, hogy a lakás elég tágas ahhoz, hogy elkülönüljünk akár, ha éppen ahhoz van kedvünk. Mivel az idő melegszik, kiülünk a verőfényre az erkélyre is napközben. Életmódunk hasonlít Titi unokáéhoz, akiről megírtam, hogy apja Fr. kérdőre vonta egy Balatonnál nyaralás alkalmával: Mit lustálkodsz a hintaágyban? Titi visszakérdezett: Miért, nem szabad? Fr.: De, szabad. Titi: Jó, akkor folytatom.
Mostanában gyakran eszembe jut ez a bölcsesség, mert korábban, ha akartam, sétáltam, ha akartam, turkáltam a könyvmegállóban, ha akartam, lementem fotózni, a reggelt misével kezdtük, s szükség esetén bevásárlással folytattuk. Ma féken kell tartani mozgásra irányuló valamennyi ingerenciánkat. Marad a helyben járás. A bezártság egyik következménye, hogy valamennyire viselkednünk kell. Óhatatlanul figyelünk arra, mit tesz éppen a másik. Mivel foglalkozik, megzavarható-e vagy sem. Minek örülne, mi idegesíti, hogy kerülgessük egymást anélkül, hogy egymásba botolnánk stb. Mi tetszik, és mi  nem a másik viselkedésében?
A nagyböjt ideje jó alkalom egymás különbözőségének jó színvonalon történő elviselésére eme bezárt körülmények között. Közel fél évszázad közös múlttal a hátunk mögött nehéz újat mondanunk egymásnak. A régi nótára meg senki se kíváncsi. Nehezíti a dolgot, hogy tudomásom szerint a zsenik gondolatainak max. 5%-a tekinthető eredetinek, és én nem vagyok zseni. A nem zsenik életvitelük során 90%-ban követik tudatalattiból felkecmergő szokásaikat, magyarán csaknem teljesen ösztönösek. A maradék 10%-ának az 5%-ánál is kevesebb a tudatosság mértéke.
Ez sem segít.
Ezért van az, hogy olvasáskor jelölöm a nekem tetsző gondolatokat, s többnyire a forrás megjelölésével adom tovább, hogy valamit kapjon a posztolvasó is.
Most pl. a Sugárzó emberek c. 1981-ben Bécsben megjelent kötetből emelek ki néhány aláhúzott gondolatot. Biztos tele van a könyv hasonlókkal, de nincsenek aláhúzva, csak azok, amiket Gabrielle Bossis jegyzett fel. Ezekből szemezek:
- Minden léleknek azt az életet adom, ami legjobban Hozzám vezeti.
- A nagy hideg után olyan kevesen köszönték meg Nekem a hőmérséklet enyhülését.     
- GB Igyekeztem számba venni vétkeimet. – JKr: Miért számolsz? Én nem számolok.
- Ha erőt adok neked, és megtartod magadnak, megmarad. Ha továbbadod másoknak, megszázszorozódik. Legyen meg tehát benned ez a bátorság.
- Amikor imádkozol, hidd, hogy meghallgatást találsz. Akkor egészen másképpen fogsz imádkozni, és Nekem tetszésem telik benne.
- Minden cselekedetedbe helyezd bele jóakaratodat a magad kis részeként – és minden mást Tőlem várj.
- Emlékezzél, én az leszek számotokra, aminek hisztek. Add magadat határtalanul, és Én adni fogom magam neked határtalanul.
- Ki a tiszta? Csak bűnösök vagy megtisztultak vannak. (Ez már a seregben is így volt: Nincs tiszta körlet, csak tisztított.)
- Keresni kell Engem; nem egyszer, kétszer, hanem szüntelenül, mert gyöngeségetek szüntelenül elveszít!
- Én szünet nélkül teremtek. És ez értetek van. Ha nem tartanálak fönn benneteket, nem lennétek többé.
Több nincs aláhúzva. Talán nem is baj. Így is elég tömény szöveg (mintegy látomás párbeszéde).