Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2020.03.19. 20:40 emmausz

Imacsata – Laci atya

Imacsata, imalánc, imaközösség. Nem én találom ki a szókapcsolatokat. A virtuális világ szülöttei ők, az internet dobja elém naponta végeláthatatlan sorban. Egymást érik a didaktikus megfogalmazások. Sokan mondják meg, hogy én mit csináljak.
Miért?
Azt feltételezik, hogy korábban nem imádkoztam?
Vagy azt, hogy ha csatarendbe állva együtt zúgunk a mennybe, akkor más lesz az összhatás?
Nem lenne elég szívből kinyilvánítani, „legyen meg a te akaratod (a koronavírussal kapcsolatban is), amint a mennyben, úgy a földön is”, esetleg hozzásuttogva: „ha lehet, múljék el ez a pohár, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te”.
Hol a bizalom Isten jóságában?
Egyebekben pedig újra és újra Pio atya intésével hozakodom elő: „Járj az Úr útján egyszerűen, és ne gyötörd a lelkedet.” Mi lehet ma ez az egyszerű út? Amennyire csak lehetséges, MARADJ OTTHON! Én is itthon maradok. A többi nem a te dolgod és nem az én dolgom (ha csak nem az elhárításban, közigazgatásban, közellátásban dolgozol, élelmiszer, patika, szállítás eü. stb).
Este fél nyolckor, este hét órakor legyünk együtt lélekben!
Kérdezem: Nem mindegy, mikor?
Nem mindegy az imaszöveg megfogalmazása?
A kilencednél nem több a kitartó huzamosabb ima?
Szerintem ezek jogos felvetések.
Miért akarunk mindent intézményesíteni?
Miért nem bízunk jobban egymásban?
Miért nem bízunk a Gondviselésben?
Mondom én, aki egyebekben jelölte magát a térképen, hogy imádkozik. Teszi is. Továbbá egy kilencedet is felvállalt azonkívül, hogy naponta kéri az Égi segítséget a baj elhárítására.
Laci atya:
Szent József a bizalom embere. Elfogadta az Atya bizalmát, aki rábízta Máriát és a gyermek Jézust. József pedig rábízta magát Isten szavára, akaratára. Ez a bizalom ment meg minket is!     

Nahátakkor.
***
Két kitétel a Gutenberg-galaxis kötetből:
- Az írásbeliség (könyvnyomtatás) adta az nyugati embernek: képes részvétel nélkül cselekedni. (214.)  
- Meglepő, amit Leibniz ír 1680(!)-ban: Az emberek megutálhatják a tudományokat... a könyvtömeg napról napra növekszik… szinte meghaladhatatlanná lesz a zűrzavar; végtelenül sok szerző lévén mindegyiküket az általános feledés réme fenyegeti; hirtelen elenyészik a dicsőség reménye, amely oly sok embert lelkesít arra, hogy dolgozószobájában munkálkodjék. Talán éppen olyan lealacsonyító dolog lesz szerzőnek lenni, mint amilyen tiszteletre méltó volt korábban. Bár ha a művek jól vannak megírva, elősegítik az elme és a nyelv formálását is. Szándékuk gyakran, hogy jóra bírják korunk emberét… (241. 242.)
Mit tudott ő arról, hogy az írásbeliség hova tendál 2020-ra? Semmit.
A mérhetetlenül sok írás csakugyan nem igényelheti, hogy az örökkévalóságig megmaradjon az emberek emlékezetében. Reményem szerint annyi haszna mégis lehet egyes írásoknak, hogy az embereket egy-egy témában elmélyítsék.    

komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr5415536814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása