Móra megírta és Csehov is megírta, hogy amikor a fogad fáj, mindenki orvossá alakul. Igaz, Csehov a lónevű felcser minéműségét hajszoltatja a fogfájós környezetével. Közben viszont ő is kap tanácsokat. A fogfájás komoly dolog. Egy háborús vicc szerint két baka találkozik, s panaszkodnak. Képzeld egyik lábamat ellőtték. Az semmi, mondja a másik, nekem fáj a fogam.
Most azt mondom mégis a falábúra és a fogfájósra, hogy az semmi, mert akiket a pandémia vírusa, a koronavírus komolyan elkap, az az életével játszik. Alul, felül, kívül, belül, kanül, branül, csövek, a látvány is ijesztő, hát még elviselni.
De nem is erről kívántam szólni, hanem a drótpostán és az interneten érkező tanácsokról. Teszem ezt azért, mert a világjárványnak egyszer vége lesz, és feledésbe merülnek az innen-onnan záporozó, tízszer megismételt tanácsok.
Rossz a vírusra az algoflex, de jó rá az algopirin, rossz rá a nurofen, de jó rá a rubophen. A vöröshagyma minden bacit magába szív (a vírust is?), a 60 fokos inhalálás megöli a vírust, maradj otthon, csak a kiskertedben sétálgass, de ne érintkezz senkivel. Hatásos rá az intravénás C-vitamin, nem ér semmit se a C, se D-vitamin ellene. Kolorokin a megfelelő szer ellene, mondja Trump elnök, mások tagadják. Jajgat a világ, mert nincs elég maszk, nincs elég lélegeztetőgép, nincs elég oxigéncsatlakozó, nincs elég kórházi fekvőhely, nincs elég… semmiből nincs elég. De mennyi lenne elég?
Nyilatkozott a virológus, a nyugdíjas főorvos, a brit szakorvos, a jó ég tudja, milyen orvos, de tanácsaik részben egymásnak ellentmondanak, részben nagyon eltérőek. Láthatunk különféle Gauss-görbéket, de nem leszünk tőle vidámak, se okosok.
Márc. 25-én délben az egyházak jó része együtt imádkozott Ferenc pápával (mi is), hogyha Isten is úgy akarja, legyen vége a világjárványnak. (Vö. fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.)
Az orvosok nagyobb része óvatosan nyilatkozik, mert bár megvan a vírus génkódja, de hatásos ellenszerekkel egyelőre csak kísérletek folynak.
Ezért terjed el az az általános érvényű felszólítás, hogy maradj otthon. Abból lesz a legkisebb baj. Talán. Remélhetőleg az idő nekünk dolgozik.
Jön a nyár. A tokiói olimpiát már eltolták tán egy évvel későbbre. A hotelek, panziók üresen állnak. Már azt kezdik pedzeni, akik egyáltalán becslésekbe bocsátkoznak, hogy a nyári programok átalakulása napirenden van. Jó, ha a nyár végére megindul nemzetközi idegenforgalom. Nesze neked sok-sok bakancsprogram, nesze neked családok éves találkozói.
Csaknem hihetetlen ez a bizarr valóság.
Az EU-nak pedig egy problémája maradt a Deutsch Tamás szerint, a jogállamiság helyzete Mo.-on. Úgy látszik, az uborkák görbülete beállt már a szabványban előírt mértékre.
Szegény világ, szegény EU, szegény gazdagok, szegény mi.
„Ne feledkezzél el szegény magyarokról… ”
Utolsó kommentek