Mickey webnaplója

Gyerekkorom egyik meghatározó olvasmányélménye volt Molnár Gábor könyve, Az óriáskígyók földjén. Később még sok könyve a kezembe került meglehetősen félelmetes leírásokkal a kaboklókról (brazil favágók), az indiánokról, a brazil alvilág figuráiról. Még később derült ki számomra, hogy ezeknek nem résztvevője volt a szerző, hanem alighanem a korábbi élményeinek fantáziadús feldolgozásai, kivetítései. Valójában egy baleset megvakította, s könyveit „labor körülmények” között írta. Mégis van valami hasonlóság az ő leírásai és az általam most elolvasott mű, Kolumbia fővárosának, Bogotának utcagyermekei, rablói, gyilkosai életét elénk vázoló kötet között. Utóbbit P. Mustó Péter SJ írta. (Meglepve olvastam a címlapján a nekünk szóló dedikációt, aminek kedves szövegét 2009-ben írta a szerző.) Mustó Péter igazából embermentő misszióban vett részt, amelynek jelentősnek mondható művei keletkeztek. Olyan világba kalauzol el könyvével, amelynek szereplői súlyosan sérült, nyomorgó nagycsaládok (10-18 gyerek nyomorog egy anyától, ki tudja hány férfitól származva) kiskorú kivetettjei, hajléktalanok, akik rablással keresik meg a napi betevőt, a napi drogot, s kötődésük nagyon lassan bontakozik. Bűntudatuk nulla, mert élni kell, enni kell, szexelni kell, ezért előbb kell lőni vagy kést rántani. Nem részletezem. Nagyon nehéz terep ez, nagyon nyugodt vérmérsékletű missziósok számára.
Párhuzamosságok jutnak eszembe.  Teréz anya indiai, majd az egész világra kiterjedő gondoskodása, Böjte Csaba, aki összegereblyézett egy-két ezer nyomorgó gyereket, hogy kiemelje őket a slumból, az ellehetetlenülésből, de eszembe juthat a plébániánkról startoló háromgyerekes házaspár, Gábor és Melinda is, akik Peruban valósítanak meg életközösséget a helyi indiánokkal.                   
S bevillan Prohászka egyik megjegyzése, amit közöl a Soliloquiában. Valaki megjegyezte a püspöknek, hogy valójában mintegy kalitkában nőtt fel, nem ismerte meg közelről a mélyszegénységben élők nyomorúságát. Ottokár püspök megerősíti, hogy ez jószerével így történt.
Persze nemcsak a jó püspökre nézve igaz, igaz rám nézve is. Igaz, hogy nagycsaládban növekedtünk mi heten testvérek, de tisztes körülmények között az Európában mégis csak valamilyen fokon megvalósuló elviselhető közegben. Szerényen, de bérből-fizetésből.  
Amiről tudósít P. Mustó, az a világ jelentős részének a mindennapi közege, amire az éhezés, a nyomor, a piszok, az egészségtelen víz, a fegyveres erőszak legváltozatosabb formái, a perverzitás, a kizsákmányolás, a rabszolgaság ténye egyaránt megtalálhatók. Ha a zsúfolt slumokban elszabadul a vírusos pokol, ki állítja meg?  Rágondolni is rossz.
MÉGIS.
Talán éppen ez a napjainkban zajló világjárvány téríti észre a nemzeteket, hogy térjenek magukhoz, térjenek észre, rázzák meg magukat és vállaljanak  társadalmi méretekben szolidartást.
Kérjük Urunkat!
***
Deskénél olvasom:
Margaréta, hogy elrabolták, lóháton, vágta közben megpucolta a zöldséget.
Vannak ilyenjei. Csak nevet nem adott nekik. Mert ezek szentenciák, fricskák, elméncségek, maximák, deskiádák, poénok, csattanós kijelentések. Sok hasonlót közölt már a deske.hu lapjain.
***
Talán feltűnt, hogy a vírus-támadás kapcsán felmerült anyagokat megosztom, s várom, hogy valaki összegyűjtse őket csokorba. Jó lenne, és vidító, utólag is annak, aki látja-olvassa őket.
Nem magamra gondoltam.