Amikor Szent II. János Pál megnézte a Mel Gibson-féle filmet (A passió), amely a misztikus Emmerick Katalin látomására épült, a jó pápa lakonikusan megjegyezte: Ez történt. Most még egyszer tehát az Olajfák hegyén történtekről, ahogy Emmerick K. látta:
„Az első szorongásban a Sátán az Úr elé állította a bűntartozás nagyságát. A második szorongásban Jézus lelke előtt irtózatos rémképeknek sora vonult fel: a legborzasztóbb jövő képei gyötörték szívét: eretnekségek, szakadások számtalan keresztény lanyhasága, álnoksága és gonoszsága; minden gőgös tanító változatos hazudozása, pusztulás iszonyatossága, hamis prófétáskodás… látta, amint a Sátán az ő szentsége által fölkent embereket szeme láttára elragadta és megfojtotta. Jézus …vonaglott, kezét tördelte… a veríték sűrű vércseppekben patakokban folyt arcáról a földre… úgy tűnt, mintha a hold és a csillagok egy lökéssel lejjebb jöttek volna; Jézus felkiáltott: ’Atyám, ha nem múlhat el ez a pohár tőlem, legyen meg a te akaratod!’
az ördög alakjai …felvonultak irtózatos dühvel az Úr ellen. Borzalmas színjáték volt. Gúnyolódtak, köpködtek, átkozódtak, piszkot szórtak reá, taszigálták, szurkálták és ütötték Jézust…, a Megváltót, aki istenségével és emberségével, lelkével, testével és vérével lényegileg jelen van az Oltáriszentségben, ebben a titokban a legkülönfélébb módon bántalmazzák…
E.K. látomása folytatódik: …láttam, hogy dühöngő katonák és ördögszolgák a szent edényeket beszennyezték és a Legfőbb Jót kiszórták, gyalázatosan összetiporták, sőt a legförtelmesebb pokoli bálvány-szolgálatban meggyalázták… láttam egész népeket elszakadni tőle …láttam mind az Egyháztól elszakadtakat hitetlenségben, babonaságban, tévtanokban, önhittségben és hamis világi tudományban elvadulva és felbőszülve, óriási hadseregekké egyesülve az Egyház ellen támadni és dühöngeni…Az utolsó kép után történt, amikor a harci csapatok szétmarcangolták, hogy mintegy menekülve elhagyta a barlangot és ismét tanítványaihoz ment. … Midőn odaért a három apostolhoz, azok a szomorúságtól, aggodalomtól és fáradtságtól letörve elszunnyadtak; s Jézust …nem ismerték föl azonnal, oly leírhatatlanul el volt torzulva. Kezét tördelte; erre fölugrottak, karon fogták és szeretettel támogatták;
Most ismét imádkozni láttam Jézust a barlangban; még mindig harcolt a szenvedéstől vonakodó emberi természettel… a pokol tornácán látta Ádámot és Évát, mind a pátriárkákat és prófétákat és igazakat, anyja szüleit és Keresztelő Jánost; oly sóvárogva várták az ő megjelenését az alvilágban, hogy szerető szíve ettől megerősödött és felbátorodott. Ezek előtt az epedő foglyok előtt kell az ő halálának megnyitnia a mennyországot; ő maga akarta őket kiszabadítani vágyakozásuk börtönéből.
Miután Jézus az előidők égi polgárait mély meghatottsággal megszemlélte, az angyalok elvonultatták előtte a jövendő idők szentjeinek teljes seregét... Ez a leírhatatlanul megindító látvány némi erőt és enyhülést adott az ő lelkének, mely minden emberi szenvedést engedett magán átviharzani.
Láttam és hallottam, hogy örömest vett magára mindent; örömest vetette alá magát mindennek az emberek iránt való szeretetből. Már homály uralkodott a barlangban.…Jézus ekkor szenvedéseinek kelyhét szívesen elfogadta. Még szomorú volt, de természetfölötti módon annyira megerősítve, hogy bánat és nyugtalanság nélkül, biztos léptekkel ment a tanítványaihoz.”
Ez az idézetsor töredéke a teljes leírásnak, de tán benne van a lényeg. Ami pedig minket illet: Haladunk az egyirányú utcán a végső beteljesedés felé.
Utolsó kommentek