Amikor az Amerikai úti Klinikán feküdtem szubintenzíven, minden műszakba lépő nővérke megérdeklődte, hogy milyen nap van ma. Egyszer meguntam, s megkérdeztem tőlük, hogy miért fontos, hogy napjában háromszor kitaláljam, hogy milyen nap is van. Mentegetőzve válaszolta a kérdezett, hogy ez nem a bosszantásomra kitalált macera, hanem a terápia része. Tudatomnál vagyok-e, realitásérzékem nem hagyott-e cserben. Volt egy másik kérdésük is, hogy most melyik intézményben vagyunk. Magam is meglepődtem, amikor egy egyébként a normalitás jegyeit mutató öregúr teljes határozottsággal állította, hogy a szegedi klinikán van. Nos, ezért kérdeztek bennünket.
S mindez azért jön elő, mert a nyugdíjas életünkből hiányzik a munkába menetel öt napja, s az abból adódó ritmus. Avagy ki ne ismerné a Blau Montag fogalmát, ki ne számolná, hogy hány nap van még hátra péntekig, mikor jön már a szabadszombat, a vasárnap.
Most ennél is cifrább a helyzet. Nemigen mozdulunk ki, kérésre, s valamennyire a saját jól felfogott érdekünkben sem. Nincs csekkel postára menés, nem érdekel, hogy ma meddig volna nyitva ez, meg az a bolt. Nincs reggeli mise, nincs szerda, és szombat, amikor a szemetet elviszik. Ha éppen nem halljuk a kukás autó hangját, könnyen kiesünk még ennek a ritmusából is. Egyik nap éppen olyan, mint a másik. Még szerencse, hogy a számítógép jobb alsó sarka mutatja a dátumot, a naptár pedig megmutatja, hogy akkor milyen nap is van ma.
No, nem tragikus a helyzet, hisz látszik, hogy alig van tétje a napok sorrendiségének. Ha itthon rostokolunk, akkor nem vonatkozik ránk a hétvégi szigorkodás, mindegy, hogy hova nem mehetnénk polgármesteri rendelkezés alapján. A négy fal közül nézünk a világra.
Tudjuk, hogy S. V.-nál Natick Massachusetts-ben ma esett a hó, hogy Newarkban Cs. klasszikusokat olvas, hogy M. Piliscsabán elkerített részt készített a húsvéti nyuszinak, s azt is tudni véljük, hogy még sokáig nem simogathatjuk meg sem az unokáinkat, sem a nyuszit. Magam próbálom arra érdemes olasnivalókkal körbevenni magamat (most Camus: Pestis c. munkáját), s jó zenéket hallgatni.
Az erkély repedéseiben fészket rakni akaró darázzsal meg felvettem a harcot.
Sikerült pofon vágni, mire elrepült.
Ne is jöjjön vissza!
***
Olyan zenét kerestem, ami kicsit dinamikus voltával életkedvet ad, maga is dinamizál. Ezúttal Bartók B.: Allegro barbaróját vezeti elő a fiatal Kocsis Zoltán. Itt: https://www.youtube.com/watch?v=AwCP2US7BaU
Utolsó kommentek