Két idézet Az öröm útjából: „Valakit szeretni annyi, mint hatalmat adni neki magam fölött.” Hú.
„Hinni annyi, mint elfogadni:
abba az irányba megyek, amerre a szorító sarkantyú kényszerít,
fölismerni benne az Úr jelenlétét azokban, akiket ki nem állhatunk,
akiket talán utálunk:
Ezt a férjet, vagy ezt a feleséget, akivel szót érteni oly nehéz;
az elviselhetetlen gyermeket, aki nekünk annyi gondot okoz;
[felismerni az Úr jelenlétét] ebben az undok szomszédban,
abban az alkalmatlan látogatóban,
abban a botránkoztató papban,
abban az Egyházban, melynek előírásai az idegeimre mennek.
Abban a munkában, ami sehogy se fekszik nekem,
abban a környezetben, ami fojtogatott…
Hinni annyi, mint elfogadni, hogy Isten az örök kiszámíthatatlan, aki megzavarja köreimet, eltérít a magam képzelte utamtól.”
---
Két meggondolásom:
ViIágok
A darázs azt hiszi, hogy övé az erkélyünk faanyaga.
A hangya azt hiszi, hogy az övé az egész világ.
A mezei egér azt hiszi, hogy övé a házfal, s minden a réten.
A koronavírus reméli, hogy felfalhatja az egész világot.
A légy azt hiszi, hogy övé a légtér és reptér számára minden szárazulat.
A cinke azt hiszi, hogy övé a lakótelep minden fája.
Ugyanezt hiszi a szarka, a galamb, a rigó, a szajkó, a vörösbegy és még sokan mások.
A veréb azt hiszi, hogy övé a panel minden repedése.
A kutya azt hiszi, hogy övé minden gazdi és minden, amit le lehet vadászni.
A macska nemcsak hiszi, hanem ha teheti, a madarakra a frászt hozza.
A gólyára vadásznak a déli országokban, a gólya vadászik a békákra itthon.
A penész azt hiszi, hogy mindenféle felület az övé, amelyen megtelepedhet.
A pók azt hiszi, hogy övé az egész világ: az erkély, a szél az öröknyálnak, és minden zug.
A szúnyog biztosra megy. Ahol sok a melegvérű, ott bőven terem.
A denevér és a fecske örül a bő szúnyogtermésnek, s meghízik rajta.
A medvét és az őzet meglepi, hogy ártalmatlannak hiszi az ember.
Az embert meglepi, hogy ellene támad a medve, de az őzbak is.
***
Elcsodálkozom a világ struktúragazdagságán.
A fafajok sokaságán.
A kaktuszfélék irdatlan fajgazdagságán.
A gombafajok hatalmas tömegén.
Az orchideák végtelen sokaságán.
A mélytengerek fajgazdagságán.
A szélsőséges PH-értékekhez szokott fajok létén.
A forró tengervízhez szokott fajok létén.
A baktériumok és vírusok mutációin.
A természet hallatlan gazdagságán.
***
Közben fülemben az El condor pasa dallama. https://www.youtube.com/watch?v=w-rZxLQg3Io
2020.05.02. 04:02 emmausz
Idegen tollakkal (és sajáttal is)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1215654034
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek