Mickey webnaplója

Bentről kifelé nézve azt látom, hogy egyesek nagyon óva intenek a császkálástól, mások fittyet hánynak a koronavírusnak.
Aztán azt látom, hogy a bezártság feszültséges. Szaporodnak az ingerült megjegyzések a kibertérben és azt hiszem, nem csak abban.
Aztán azt látom, hogy bizonytalanságot okoz a rendkívüli intézkedések megannyi elvarrhatatlan szála.
Azt is látom, hogy egymásnak ellentmondó véleményeket hangoztatnak egyesek a virológia részkérdéseiről. Már megvan az ellenszer, nincs meg, van elég lélegeztetőgép, az Isten óvjon mindenkit attól, hogy rá kerüljön, mert roncsolja a tüdőt.
Aztán a tévé kéjelegve mutogatja, hogyan szúrják a tűt a páciensekbe, a véradókba. Muszáj ezt mindennap mutogatni?
Aztán azt is látom, hogy a vallásellenes karikatúrát naponta többször megosztják tiltakozásuk hangoztatásával. Nem ismerik a régi mondást? Mindegy, mit mondanak, csak rólunk beszéljenek.    
Aztán a nem kívánatos politikai emberek arcképét is naponta százszor látom. Ugyanaz a szitu, mint feljebb. Ennél jobb ingyen reklám nem is létezik. Politikai öngól. Miért csak én látom?
Aztán unásig tele vagyunk kért és kéretlen virtuális műsorokkal. Ezek hirdetik magukat, és egyáltalán nem biztos, hogy érdemes rájuk időt pazarolni. Általánosságban azt mondhatom, hogy soha annyi ingerrel nem akartak bennünket bombázni, mint a vesztegzár ideje óta. Aki uszul a szemek kandiságát folyamatosan valamivel táplálni, most bő lehetősége adódik rá. Nagy kísértést jelent ez azoknak, akik hajlandók volnának elmélyedésre.
Azt olvasom, hogy egyesek bírálják az on-line szertartásokat. Tegyék, ha tudnak helyette jobbat. Senki se hiszi, hogy egyenlő értéke volna a biomechanikus részvétellel, de azt se gondolja senki, hogy normális időket élünk.
Bentről kifelé azt látom, hogy ez a vírusos nyavalya nem madárinfluenza. A szárnyasok önfeledten trilláznak, raknak fészket, s viszik csőrükben serdületlen fiókáiknak a biolánc alsóbb fokáról szerzett élő fehérjét.
Jó lenne, ha mindenki moderálná magát, és örömmel nézne a ki tudja milyen hosszú kifejlet (f)elé.
Az élet régen se volt habos torta. Jól példázza ezt Esterházy János mártíriuma, amelyet ma Böjte
Csaba vezetett elő. Hány megnyomorított élet bánta a társadalmakon végzett kísérleteket!!! Uram, irgalmazz!
Abba is hagyom. Aki él, az éljen, ha lehet, ne féljen, tartson ki, s írja alá a kisebbségek jogairól szóló petíciót, mert az idő lejár, és elég későn kapcsoltak ötös-hatos fokozatba a népek. Ráadásul az EU szervere is kifeküdt az aláíróostrom folytán. Hogy mi lesz ebből?
***
A „melyik gombot nyomtad meg” históriájának utolsó epizódja velem esett meg, április 26-tól máig rejtve maradtak blogbejegyzéseim. Immár pótoltuk a hiányt, bevallom nekem fel se tűnt, hogy nem érkeznek kommentek írásaimhoz. Azt gondoltam, hogy úgy mint régen az íróasztalfióknak írtak egyesek, most kicsit ilyen a körülöttem eluralkodott némaság.  Mint kiderült, ennyire nem rossz a helyzet.
***
Elhatároztam, hogy az emberi méltóságot újra egy kifejező zenével illusztrálom. A berlini erdőben felépített amfiteátrumban felcsendülő szépséges Massenet-zenével, a Thaïs meditációjával hódolok.
https://www.youtube.com/watch?v=6X2Nvx--k1U