Mickey webnaplója

„Nincs másik olyan tisztán angyali szeretet, mint amit egy apa érez a lánya iránt. A feleségünket vágyakozva szeretjük, a fiainkat ambícióval, de amit a lányaink iránt érzünk, arra szavak nincsenek.” (Elség Edvin)
A FB-on talált mondat megtetszett, mert igaz. Eszembe jut fiunk, akinek két fia és egy lánya van. Rita levesz a lábamról – mondja. Engem is levettek annak idején. Igaz, hogy három lányunk volt. s az is igaz, hogy utánuk sokára született fiunk is, és ő is levett a lábamról. De ez lehet a kivétel.
Ma is szeretjük őket, ha bizonyítani alig is tudjuk, hiszen mind távol költöztek tőlünk. Én főleg az égiekkel beszélek róluk, feleség velük is mindentudó telefonja által. Ma is érdekes videoklipet mutatott a három unokáról, akik egyesével eljátszották – kezükkel két oldalt összenyomva a fejüket – ezt a mondatot: Vezető bácsi, tessék már kinyitni az ajtót.
***
Én Varga Lacival és Papp Miklóssal tartok, akik elmélyedésre buzdítanak. Így horgonyoztam le az alig egy éve szentté avatott Newman bíboros köteténél: a breviáriumánál.  Nyelve ma is érthető, igazságai pedig jobbára ülnek. Érdekes megjegyezni, hogy az ősatyák írásai, vagy a mai szenteké a lényeget tekintve csaknem azonosak. Nem fogott ki rajtuk az idő, nem is foghatott ki, hiszen a hittételek nem változtak, legfeljebb hangsúly-eltolódást lehetne kimutatni köztük.
Szívesen megosztok néhány gondolatot az olvasottakból.
- A hit Isten adománya, mely egyben a hinni akarás folyománya is. Lehet tépelődés, egy könyv olvasása, templomba való betérés következménye, melyre talán csak egyszer kapunk meghívást életünkben. Legtöbben azonban beleszülettünk – teszem hozzá.
- A hit egy tan, melyet igaznak ismerünk el, mert Isten igaznak mondja.
- Más hinni, amire egy élő tekintély oktat, és más elővenni egy könyvet, tetszés szerint használni, fölötte állni, vagyis úrrá lenni felette. Az előbbiben aláveted magad, az utóbbiban pedig ítélkezel. Előfordul, hogy ezek miatt valaki sose lesz hívő, mert hiányzik belőle az a tulajdonság, amely által közeledhetne az Egyházhoz.
- A hit valaminek a tanúskodás alapján való elfogadása.  
- A racionalista önmagát teszi a maga központjává, nem Teremtőjét; nem megy az Istenhez, hanem úgy viselkedik, mintha az Istennek kellene hozzá jönnie.
***
Most Isaac Albeniz Asturias c. szólódarabjára esett választásom. Fiatal lány gitározik a természetben üldögélve. Mind az előadónak, mind a darabnak méltósága, tartása van.
https://www.youtube.com/watch?v=kV-3lhEftbg