Megfigyeltem, ahogy madarak eltűntek a felhőben, azt hiszem, fecskék. Vagy nagyon magasan repültek, vagy a szürke felhők egyes rétegei túl alacsonyra ereszkedtek. Onnan jut eszembe az a magfigyelés, hogy ma egy alumíniummadár próbált felhőkbe rejtőzni. Ugye, nem mint a nótában: „Acélszárnyon száll az ember a levegő kék űrében.” (Harsányi Lajos). Ma már nem írná. Az acélszárny túl nehéz.
***
Amikor az ember nem érzi jól magát, azért nehéz magának ezen változtatnia, mert annyira belemerül elesettségébe, hogy nem lát túl rajta. Amikor azt hittem, hogy kevés vizet ittam, rátöltöttem még egy fél litert, és semmi pozitív hatását nem éreztem. Aztán elolvastam VD.-nél, hogy az egymást követő napok között húsz fok eltérés van, már nem az érdekelt, amit D. reagált rá (hogy vajon annyival több-e, vagy annyival kevesebb), hanem bekaptam egy Frontin tablettát. Az rendbe rakta zűrös fejemet.
Máskor a tarkóm feszített. Hogy hogy nem jöttem rá, hogy ez olyankor fordult elő velem korábban, amikor kórházban feküdtem, és nélkülöztem a dupla feketéket. Nosza, kevertem egy nescafét, s elég gyorsan megszűnt a tarkózűröm. (Ez általában használ, de nem mindig). és tovább… Ez általában eszembe jut, de nem mindig.
***
Különben a nevek esnek ki először az emlékezetemből. Nemcsak az enyémből. Napok óta gondolkoztam rajta, hogy mi a neve annak az anyagnak, amely hűvösséget áraszt és tartja is. Emiatt szeretik a néptáncosok az ebből készült ingeket. Acetát, kóstolgatom a szót. Nem acetát. Szintetikus szál? Nem az. Kérdem feleségtől is. Ő is ezekre szavazott, mígnem kivágta: viszkóz szál. Kicsit kételkedtem benne, de igaza volt. Csakugyan viszkózszálas anyagból készülnek a táncosok ingei.
A dolog egyre sűrűbben előfordul. Látok a fotón valakit. Neve a nyelvemen van, de mégse. Mondom: M-betűvel kezdődik. De mégse: Sp-vel kezdődik. Aztán sikerül más forrás igénybevételével azonosítani: Lothar. Hát elég rossz nyomon haladtam. Az általam elképzelt betűk még csak elő sem fordulnak a nevében.
***
K. Éva idős hölgy, Isten nyugosztalja, egyre nehézkesebben lépegetett, utóbb már járókerettel, végül azzal se. Amikor még képes volt járni, feltette nekem a költői kérdést, hogy mikor fog tudni újra rendesen járni. Nekem volt elképzelésem a helyes választ illetően, de nem árultam el neki. Mostanában magamnak is feltehetnék néhány kérdést. Pl. mikor fogok újra bukfencezni, mikor mászom meg a hegyeket, mikor lesz súlyom 30 kilóval kevesebb, mikor normalizálódik a negyedszázad óta magas vérnyomásom? De nem teszem fel, mert netán még valaki megválaszolná őket.
***
Elvira húgának szombaton esküvője lesz. Éljen az ifjú pár!
***
Zene? Állhatna itt a két ismert nászinduló egyike, vagy az Air Bachtól, esetleg egyik Ave Maria, sőt egy vicces Rossini darab, a macska duett is lehetne, én mégis mást választottam: Mozart Varázsfuvolájának a szerelmes duettjét. https://www.youtube.com/watch?v=QGgAM8D5vAs
Utolsó kommentek