Mickey webnaplója

Előző posztom azzal végződött, hogy a hét végén lagzi lesz.
Jelentem, megvolt.
Mivel az előkészítésben is részünk volt, ha a gyerekekkel való szórakozást veszem, akkor jogos a többes szám, ha kiveszem belőle, akkor Tücsi az, akinek része volt. Nem ragozom tovább. A nagyobb család egyik tagja, I., és T. esküvője volt, mégpedig a Szombathelyhez közeli, s az osztrák határral pedig szomszédos Nardán.
Narda lakosságszáma nem éri el az 500 főt. A fiatalokkal együtt sem, akik telket vásároltak helyben. Narda lakossága horvát ajkú. Erre utalnak a templomi feliratok is.
A nászmise egyebekben magyarul folyt, s szépséges fiatal kórus énekelt kedvükre s kedvünkre. Ami engem még megfogott: a mise végén a sekrestyés horvátul próbált velem kapcsolatot teremteni. Én szabadkozva mondtam neki, hogy nevem Gyorgyovich, s valóban horvát – hihetőleg dalmata – őseim is voltak, ám csaknem 500 éve már Magyarországban élünk. A hely szellemét csak fokozta az, hogy a templomból kilépőket élő horvát népzene fogadta. Mivel csak kevés szabad tárhellyel rendelkeztem, csupán egy rövid demóra futotta, de a hangulatból tán visszaad valamit.
***
13-án értesültünk róla, hogy P. Nemeshegyi Péter SJ 97 éves korában elhunyt.
R. I. P.
Még szeretnék visszatérni röviden rá mint jelenségre.
***
Megemlítem, hogy a lagzi derűs, erős napsugaras időben folyt le. Hatalmas kontrasztként ért bennünket a hazajövetel özönvízszerű esővel, tartós záporral vagy 100 km-en át. Az autó jól vizsgázott nem ázott, száraz bőrrel megúsztuk a vihart.           
Mivel későre jár. Most befejezem.