Váli D.-nél olvastam: Molnár Ferenc lánya, a szabad szájú Sárközi Márta egyik levelében említi: „meglátogattuk Liptákékat, akik olyan műveltek voltak és olyan irodalmárok, hogy majd meghaltunk tőlük. A lakás úgy meg van tömve népi szűrökkel meg szarokkal, mint egy céllövő bódé, és minden tenyérnyi falfelületen képek vannak, hogy Gabusnak szeretettel Bernáth Aurél, Gabusnak hálából Egry József és Gabusnak hódolattal Leonardo da Vinci.”
Nem én mondtam, de máig igen általános tendenciáról számolt be S. Márta.
Mindenkire igaz: Hitelét veszti, aki önmagát fényezi, vagy övéit.
Szóljanak az alkotókról a létrehozott művek. (Szólnak is minden cicó nélkül.)
Az önfényezés bosszantó, és visszatetsző, miként minden reklám.
***
Adós maradtam különféle zenékkel.
Ha Nemeshegyi Péterre akarok emlékezni, akkor W.A. Mozart. Ugyanis szerinte Bach a földről nézte az eget, Beethoven megközelítette, de Mozart zenéje a mennyországból szól hozzánk.
Persze megoszlanak a vélemények – és ez természetes–, Pilinszky egészen biztos, hogy Bach zenéjét tette az első helyre.
Kocsis Zoltán véleménye viszont hasonló volt a jó jezsuitáéhoz. Szerinte a pianisták azért kerülik a Mozart-koncerteket, mert ha rosszul játsszák, az az ő hibájuk, ha pedig jól, akkor az Mozart érdeme, mert tökéletes muzsikákat alkotott, amelyeket csak elrontani lehet, vagy kottahűen visszaadni.
Péter atya egyik legkedveltebb Mozart darabja a K 622. sz. Klarinétverseny második tétele, amely a megbocsátó Isten irgalmas szeretetét képezi le a zene nyelvén.
(Jól emlékeztem, korábban megosztottam FB-oldalamon.)
Ha tehát Mozart muzsikával akarok adózni Pepi bácsira emlékezve, akkor mást kell keresnem. Ez lehetne az A-dúr hegedűverseny 2. tétele, vagy a K.550-es G-moll szimfónia bármelyik tétele, s talán leginkább ide illő lehet még a Kis éji zene második tétele.
Mozart az enyém is volt, hiszen annak idején szolfézs órai feladatként kaptuk, hogy zongorán néhányszori lejátszásra kottázzuk le hallás után az adott dallamot. Ilyen volt az Eine kleine Nachtmusik 3. tételének a fő témája, egy periódus. Másik alkalommal az Esz-dúr szimfónia utolsó, presto tételének a fő témája. Szerettem ezeket a kihívásokat.
Lehet, hogy a közeljövőben a felsoroltak valamennyijét megosztom, hiszen magam is nagyon kedvelem ezeket a zenéket.
Álljon itt most a Kis éji zene 2.
https://www.youtube.com/watch?v=e1vE783rUyM
2020.06.17. 04:13 emmausz
Adósságaim
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr515814610
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek