Mivel gyerekkoromban mélyen magamba szívtam a Kodály-módszert, és a mester tanítását, figyelmem leginkább az ő hatására a népzenék felé fordult. Megvettem a Magyar Népzene tárát, majd a második négy lemezt is, és próbáltam a népek zenéjét hallgatni (Bartók rádión volt egy sorozat), megismerni. Ma is azt gondolom, hogy minden náció valamiképpen a lelkét lelkedzi bele zenéjébe.
Figyelmem pl. a Vujicsics együttes muzsikájára irányult, s gyönyörködtem a délszláv zene gazdagságában, majd a bolgár páratlan ritmus mozgalmasságában, s merültem el disszonáns hangközeinek feszültségében. De kedveltem a görögök zenéjét is, és még igen sokféle zenét. Szerettem hallgatni a más földrészek különleges hangszereit, s próbáltam megérteni, hogy mit, miért, hogyan hangicsálnak.
Azt lehet mondani, hogy valamennyi nép zenéje másképpen érdekes és értékes.
Egy közjátékot meg kell említenem.
Nevezetesen azt, hogy a zenéknek még sincs megváltó szerepük. Különben hogyan fordulhat elő, hogy szomszéd népek egymásnak essenek és irtogassák egymást. Ezzel a délszláv háború idején szembesültem, s máig tüske bennem.
Amiért említem a népek zenéjét, annak egyik oka kétségtelenül egy friss zenei élmény. Nardán ért, amikor a lakodalmas tömeget élő horvát zenével ajándékozta meg a fiatal pár. Igazából tamburazenekar volt, bár gitár és bőgő szerves része a kíséretnek.
Zenéjük temperamentuma, dinamikája, hangulatteremtő képessége ragadott meg és sodort magával. Egy-két óráig biztos elhallgattam volna őket, miként korábban egy sváb esküvőn a sramlizenekart.
A zenei eszmefuttatásokkal az a baj, hogy szárazok, nem helyettesíthetik a zenei hangot. Továbbá az a baj, hogy a zenék meghallgatása időigényes. A mai FB-on böngészőknek pedig végképp nincs ahhoz türelmük, hogy percekre leragadjanak egy-egy darab meghallgatásánál. Pedig „tertium non datur”.
Az az igazság, hogy jó néhány tamburazenekart meghallgattam tegnap a youtube-on, s ideszerkesztettem a fellelhetőségüket.
https://www.youtube.com/watch?v=3IKf_SkAcqI
https://www.youtube.com/watch?v=UhHMVrAQAFQ
Kiemelném közülük a Ki mit tud? 1977-es felvételét, amely a Vujicsics együttes fellépését jeleníti meg némi zsűri kommentárral a végén. Jó töltekezést!
https://www.youtube.com/watch?v=EJRuniR_2js
***
„Egy nap a szentmisén nagyszámú angyalt láttam leszállni és az oltár köré gyűlni, ahogy a papot figyelték. Az énekük olyan volt, hogy majd meghasadt a szívem a hallatán, a Menny is olyannak tűnt, mintha a Szent Áldozatot hallgatná. És mi szerencsétlen, vak teremtmények mennyire kevés szeretettel, kedvvel és tisztelettel veszünk részt a misén. Ó, ha Isten megnyitná a szemünket, milyen csodákat láthatnánk!” – idézem svédországi Szent Brigittát.
Véleménye kitűnő összhangban áll Bingeni Hildegard muzsikájával, hiszen ő nemcsak hallotta az éteri zenét, hanem le is írta, vissza is adta. Így némi elképzelésünk támadhat arról, hogy milyen a végtelen szépség, a határtalan nyitottság a tökéletességre.
Sokféle zenéje megtalálható a youtube-on.
Szívesen ajánlom őket.
Utolsó kommentek