A zene most is megvan, a posztot utána lököm. Nem hanyagságból és nem hányaveti módon, csak hát tényleg előbb a zene volt meg. AÍ zenét Mozart írta, érett szerző korában. Olyan könnyed muzsika, azt hittem, a fiúcska Mozart szerzeménye. De nem. A 6 Ländler Köchel-jegyzék száma 606. Magamnak vissza kell mennem jó hatvan évet, hogy e zenével való élményszerű találkozásomról írhassak néhány mondatot. Amikor a KISZ égisze alatt a karmesternek készülő Oberfrank Géza körzeti zeneiskolásokból verbuválódott csapatával próbált, akkor hozta be egy alkalommal ezt a kamarazenét. A dolog érdekessége, hogy voltam 3. hegedűszólamban (Händel Messiás eleje), voltam szekund szólamban Haydn több vonós darabjában, Bach egyik Brandenburgi versenyében, és lettem prímhegedűs az első pult jobb oldalán. Utóbbi a Mozart-darab próbája során következett be. Lelkesen húztuk társaimmal a vonót. Bennünk meg is szólalt tisztességesen a német tánc-melódia. Hogy kifelé mi szólalhatott meg, nem tudom. Voltak darabok, amelyekkel kirukkoltunk közönség elé, s volt, amelyek valamiért kudarcra ítéltettek. Nyilvánosság előtt játszottuk Vivaldi A-moll hegedűversenyét, néhány Haydn darabot, Mozart (Haydn) Gyermekszimfóniáját, de a Messiásból a pastorale, a Brandenburgi verseny, s a Ländlerek sosem kerültek a közönség elé.
Lehet, hogy nem győztük Bach tempóját?
Lehet, hogy nem tudtunk Mozartul hegedülni?
Ma már elég távolról tekintek vissza rájuk. Kissé homályba vesznek a részletek.
A zene tehát megvan.
***
Ma csendes napunk van.
Ráérek a rejtvényekkel bíbelődni, meg analógiákat keresni.
- Se ablak, se ajtó? – ámul el Pelikán et. a sztahanovista munkával készülő csőszház láttán.
- Se puszi, se pacsi? – kérdezte unokáitól anyósom, ha mulasztottak érkezéskor.
- Se papír, se g(g)em-kapocs? - kérdezte a bürokrata.
- Se nyuszi, se uncsi – állapítom meg magam, hiszen tegnap még itt legelgetett körünkben a tapsifüles, és az unokák is megjelentek érte apjukkal.
Jogos ma a hiányérzetem. Kénytelen vagyok az untig idézett kitalációmmal élni:
„Ezek sose jönnek!”
PS. A levélszekrényben sem találtunk semmit. (Késik a Nobel-díjam! - hogy szokott morgásomat idézzem.)
https://www.youtube.com/watch?v=ofpLlTRYkAg
2020.07.13. 13:39 emmausz
Blaumontag
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr3216002258
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek