Mickey webnaplója

Mondják, hogy a vasúti sínek nyomtávja azért akkora amekkora, mert az ókori római kétlovas szekerek nyomtávját vették alapul. Adódik a folyomány: az orosz területekre behatoló római fogatok szélesebbek lehettek, mint a Britanniába érkezők, mert az orosz vonatok széles nyomtávval közlekednek. Ám itthon is létezik eltérés. A kisvasutak keskeny nyomtávon döcögnek. Csak nem az ókori római pónilovas kordék nyomtávját vették alapul?
Nem írtam volna ezeket, ha mára nem tértünk volna vissza a régi kerékvágásba.    
Ugye eljöttünk a Balaton mellől, távozott mindenki saját házába, mi a lakásunkba (a szónak ilyen értelmében sose voltunk „házasok”). 
Míg aludni próbáltunk, Éváék időről időre közölték, hogy éppen melyik határon jutottak túl. Aztán hogy megérkeztek, fellélegeztünk.
Ahogy a lengyel postások a járványtól függetlenül csak a karácsonyi-újévi küldemények célba juttatása után lesznek influenzások, Tücsi is kitartott addig, amíg mindenki hazatér. Aztán benne is aktivizálta magát a fertőzés. Üdülés alatt csak a gyerekek kapták el (orrfolyás, köhögés, torokfájás) a náthát. Utóbb T. is, és én is. Azt tapasztaltuk viszont, hogy a propolisz-tinktúra hatásosan enyhíti, és reményeink szerint meg is szünteti a tüneteket.          
Nos, hogy a régi kerékvágásba visszatérünk-e, ki tudja?
Az ógörög bölcsesség szerint nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.
Mi folyik az esetünkben?
Leglátványosabban az idő. 
Mivel megállíthatatlan, ilyen értelemben nem működik a régi kerékvágás.
A koronavírus járvány lappangó módon jelen van a világban. Nem enged meg egyelőre semmiféle régi kerékvágást. Gyanítom, hogy egy letudott pandémia után szokásaink változása nem enged vissza a korábbi gyakorlatokhoz. Gondolok itt pl. arra, hogy az on line office szélesebb körben terjed el, mint korábban volt. Ugyanígy az internetes lehetőségek jobban a részei lesznek mindennapjainknak.
Társas kapcsolatainknak ártott és most is árt a szeparálódás. Hogy teljesen oldódik-e majd, ki tudja.
Mi mindenesetre többféle módon visszakanyarodtunk szokott dolgainkhoz.   
Pl. bútorainkat visszaállítottuk szokott helyükre. Pl. keresek most is jó olvasnivalókat. Pl. mohón nekiugrottam az olasz módra típusú rejtvényeknek.
***
Sok minden hatás ért a közös nyaralás közben. Ami legerősebben visszhangzik bennem, azt Éva mesélte egy nőről, aki súlyos balesetet szenvedett, mely alkalommal megjelent előtte Jézus, és nagyon szomorú volt. Tán sírt is. A nő megkérdezte az okát. Jézus a következőket adta értésére. Én elmondhatatlanul és olthatatlanul szeretem az embereket. Mondd, miért nem szeretnek engem, aki mindent értük áldoztam? A nő azt gondolta: Itt a hangos messiási kiáltás, én meg most meghalok, és nem mondhatom el senkinek.
Aztán felépült és elmondta.
A néma kiáltás pedig továbbra is a levegőben van:
Tényleg, miért is nem kap viszonzást?
***    
Zene. Presser-Adamis: Arra született
https://www.youtube.com/watch?v=rIwE7nVF4bU