Régi hetilapok rovatcímei. Kulturális eseményekről tudósítottak, filmek, drámák, hangversenyek, operák kritikáit hozták és könyvek recenzióit. Ma E-bookot olvasunk, FaceBookot nézünk, hallgatunk, no meg blogokat. (Az okostelefonos szokásokról nincs véleményem, hisz mobilom sincs.) Ma meghallgattam Laci sógor (püspök) okos elemzését az egyház mai kihívásairól. Megjegyeztem, hogy a lelkigyakorlatát fűszerező zenék zöme Dax-szám volt, köztük a kedvencem, az örvendező zsoltár. Elolvastam a nap szentjének, a vértanú Maximilián Kolbe levelét a zsolozsmás könyvből, meggratuláltam a FB által nyilvántartott születésnaposokat, meggondolva, hogy hozzám képest ki mennyire fiatal, mennyire öreg, s hogy megöregedett, mióta nem figyeltem oda.
Volt, aki a klímahelyzettel foglalkozott, volt, aki saját szépségével, volt, aki fiának gratulált, s volt, aki a fővárosi közlekedés méltatlan helyzetét taglalta.
Nemrégen ismételten kaptam két kötet könyvet. Még nem tudom, kinek fogom felkínálni a duplumot.
***
Ma reggelre elmúlt a kánikula. Kellemes volt nyitott ablaknál élvezni a friss levegőt.
(Milyen jó, jegyzik meg a mindenáron optimisták.)
Mire leírom, újra összeszedi magát a nap és próbálja behozni a lemaradást.
(Milyen jó, jegyzik meg a mindenáron optimisták.)
Reggel kicseréltem Hópihe nyuszi illemhelyül szolgáló tálcájában a fűrészport.
(Milyen jó, jegyzik meg a mindenáron optimisták.)
Délutánra átnedvesedett újra az „alkotmány”.
(Milyen jó, jegyzik meg a mindenáron optimisták.) Nem osztom véleményüket.
***
Mindent összevéve azt kívánom hangsúlyozni, hogy a valóságnál nincs jobb, mert a valóság maga az élet az összes kanyarjaival együtt. S tudjuk, hogy a javunkra van kitalálva a föld. A mi utunk nem utca, nem köz, hanem út, amely valahonnan valahova vezet.
Kell ennél több?
Nem kell.
***
Az már tényleg csak ráadás, hogy darás tészta volt ebédre, ami igen finom annak, aki szereti, és még inkább a ráadás, hogy a kávé után a maradék fagylaltot is elfogyasztottuk.
***
Retro. Az Éva moziban megnéztem kölyökkoromban a Római olimpiát, ami ugye 1960-ban volt. Láttam, az orosz súlyemelő, Vlaszov hatalmas teljesítményét. Hazamentem, és a mi korábban sose sikerült, az expanderünket kinyomtam az összes rászerelt rugójával.
Ma megnéztem egy visszatekintő filmet. Az angol Owen mesél hatalmas teljesítményéről, pályájáról. Százötven gólt rúgott, félelmetes megszállottja volt a labdarúgásnak. Nem érdekelte más, mint hogy gólt kell rúgni. A videó végén rájöttem, hogy már félórája be kellett volna vennem az esti gyógyszereket. Megállíthatatlanul vonultam a konyhába, hogy a kikészített pirulákat bekapjam.
***
Zene. Legyen a győzelmi kórus és bevonulási induló az Aidából.
https://www.youtube.com/watch?v=tp8_bytIiqI
Utolsó kommentek