Mickey webnaplója

„Hogyan mondjam el Neked, amit nem lehet, mert szó az nincs, csak képzelet…” (Adamis A.)
„Keresem a szót, keresem a hangot, keresem a szót, keresem a hangot” (Bródy J.)
Van, aki mégis elmondja – megtalálva a hangot, jóllehet az ő szavai is botladoznak.
„…vezetéseddel bensőm mélységébe léptem. Megtehettem, mert te lettél segítőm. Beléptem. Lelkem szeme bármilyen gyönge volt, de lelkem e szeme fölött, értelmem fölött, változhatatlan világosságot láttam. Nem a testi szemmel is látható mindennapi világosságot. Nem is ezzel a világossággal valami egyneműt, ennél talán nagyobbat, vakítóbban világítót és özönével mindent betöltőt. Nem ebből származott, hanem másmilyen volt, minden egyébtől ugyancsak eltérő. Nem úgy terült értelmem fölé, mint például a vízre az olaj, vagy földünkre az ég. Magasabban volt, mert ő alkotott engem, és én alatta voltam, hiszen tőle kaptam létezésemet. Ha valaki az igazságot ismeri, ismeri ezt a fényt is.
Ó, örök igazság! Ó, igaz szeretet! Ó, szeretetreméltó örökkévalóság! Te vagy ez, Istenem. Éjjel-nappal hozzád sóhajtozom. Midőn első ízben észrevettelek, magadhoz emeltél engem, hogy rádöbbenjek: valóban létezik, amit ismernem kellene, de ismeretére még nem vagyok alkalmas. Nagy erősen reám sugaraztál, és visszalökted gyönge pillantásomat. Szeretet és borzongás remegett végig rajtam.” (Szent Ágoston, Vallomások)
 Amit egyértelművé tesz, hogy bár észleli a jelenlétet, értelme fölé terült, következésképpen csak a hit által tudja megragadni, hogy amit „lát”, az maga a teljes „igazság”.
Sokat gondolkodtam azon, hogy többnyire a felnőtt megtérők jeleznek vissza, beszámolva látomásukról. Aki beleszületett, azok között tán kevesebben részesülnek belső látásban. Még azt is megkockáztatom, hogy a megtapasztalás jelensége karizma, ami közzétételre kötelez, vagy legalábbis késztet. Persze amit gondolok, az nem hittétel, nem is dogma, csupán arról szól, hogy még forog az eszem kereke.
Korábban – évekkel ezelőtt – arról írtam, hogy mindenki keresi a világ és önmaga létezésének okát, forrását, értelmét. Megemlítettem akkor Gabriel Okara nigériai író kisregényét (A hang), amelynek főhőse folyamatosan keresi „AZ”-t. Éppen Szent Ágoston írja: „Magadhoz teremtettél minket, Uram, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned”
***
Zene. Néhány napja volt C. Debussy születésnapja.  Rá emlékezve osztottam meg művét, Clair de Lune.