Mickey webnaplója

Szombaton tizenketten voltunk együtt, miután a temetőből hazakocsiztam, ahol nyolcan motoztunk a sírok között. Nagy lett a csend azok után, hogy a temető fölött alacsonyan szálló repülőgépek zaja immár nem hallatszik, no meg a párbeszédek és a gyerekzsivaj is megszűnt. Készítettem néhány fotót, de még nincsenek feldolgozva.
Mint előző alkalommal, most is vettem egy szál orchideát egy szülinaposnak, de lényegesen könnyebb volt a választás. Abból az egyből, ami ki volt téve a boltban, a legszebbet választottam. Egyebekben tényleg szép.
***
Még tart a meleg.
Reggel saruban jártam az utcán.
***
Leszokom a tévézésről?
Mindenesetre egyre inkább unom
a folyton ismételt, szájba rágott híreket,
a mindenszarista szalag híreket,
az összes nyomoroncot, akik eljátsszák, a patikák reklámozott vackaira szorulnak, mert mindjárt összecsuklanak, tüsszögnek, nyilall a derekuk stb.
a vég nélküli sorozatokat.  
Inkább olvasok, ameddig tehetem,
inkább az eget bámulom az erkélyről, amíg engedi a jó idő,
inkább rejtvényt fejtek, ameddig fog az agyam.
Apropó szózatjátékok.
Ma az egyik ötbetűs megfejtése a MURCI szó lett.
Rámentem a másikra is, az egyszerűség kedvéért megismételtem a murci szót. Majdnem meg is oldottam vele a játékot. A megoldás ugyanis: MURIS.
Hát nem muris?
***
Gyerekkorom visszatérő figyelmeztetése, hogy a hátsó udvarból menjünk el játszani, mert ALSZIK A POTYÓ.
Ez annyira belém ivódott, hogy már mind a hazai, mind a francia unokák ismerik, és mosolyogva suttogják: Csitt, mert alszik a Potyó!
Jobb, mint a mesebeli figyelmeztetés: Alszik a Kacor király, illetve hogy az oroszlán úr aludni készül.
Most nem ez járja, hanem az ALSZIK A POTYÓ!