Talált szövegek:
...jó móka volt készíteni és együtt alkotni. Sok munka volt, de hatalmas kreatív tett, és annyira elégedettek vagyunk…
Szeretlek, édesem, legyen nagyszerű heted és boldog születésnapod.
A gyerekek annyira jól érezték magukat a patakban annak ellenére, hogy milyen hűvös volt a víz,
Olyan büszke vagyok a teljesítményére…
Olyan büszke volt arra, hogy megmutatta a paradicsomát
Csacsi öreg medvém,
gyönyörűségem, drágám,
Stb, stb.
Ez Amerika, ez Európa egy része. A pozitív érzések kinyilvánítása, amely elfoglalja a negatív érzések megfogalmazásának a helyét.  
A magyar hagyományok be kell ismernem: keserveseknek tűnnek. Francia vejem hívta fel rá a figyelmemet. Augusztus 20-án mindig szembesült a népénekkel, (korábban himnusz), amelynek egyik része így hangzik: Ne felejtkezzél el szegény magyarokról. Ő úgy mondta: Szengén magyarokról. Biztos, hogy szegények vagyunk? (A dallam is moll, borongósabb a dúrjellegű melódiáknál.) Francois szembesített azzal is, hogy a magyar népmesék így kezdődnek: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi gyereke volt, mint a rosta lika, és még annál is eggyel több.”
Tovább megyek, mert elgondolkoztatott: A közismert népdal szövege: Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem… Egy másik, egy csujogató: Szeretett a fene soha, csak meg voltam véled szokva.
Vagy:
s aki vót már, rég elhagyott, de nem kapott még olyat se, mint én vagyok sajlalala.
Hát nem a legszebb érzések ezek, mert rombolnak, s nem építenek.
Kiterjeszthetem ezeket a negatívumokat a tévéműsorok sorára, amelyekben trágár, obszcén szavakkal illetik egymást kutyába lemenő alakok. Nem építenek, rombolnak.
Ezekre felel a sláger: Ne gyötörd magadat, (másokat se), légy boldog (s tégy azzá másokat is). Don’t Worry Be Happy.
Most, amikor a társas találkozásokat meghiúsítja a koronavírus második felvonása, különösen is fontos lehet, hogy környezetünk endorfin-termelését gondolkozásunk pozitívra állításával is előmozdítsuk. Ezzel nekik is, magunknak is jót teszünk.
Bobby McFerrin dala feldob. Különben is közel áll hozzám ez az 1950-es születésű zenész, aki egy alkalommal szolfézsórát tartott több ezres közönségének. Megállt a színpadon egy hangot intonálva, mintegy megadva az alaphangot: Emberek ez a hang a DÓ. Majd ellépett és egy nagy szekunddal magasabb hangot adott. Minden hangot visszakérdezett a közönségtől. Egy kisebb skálára valónyit lépegetett hol jobbra, hol balra. Utóbb a könzönség a lépéseket képes volt visszaénekelni segítség nélkül is. Ekkor McFerrin improvizált, miközben a közönségnek mutatta a lépésekkel, hogy mit kell énekeljenek. Nagyon élveztem. 
***
Ezek után zene: Don’t Worry Be Happy. https://www.youtube.com/watch?v=d-diB65scQU
és játék a skálán https://www.youtube.com/watch?v=ne6tB2KiZuk