Van, aki az egy gondolatot kifejtő hosszas anyagokat szereti, és nem azokat, amely mindössze egy-egy mondatban olyasvalamiket foglalnak össze, amelyek aztán egy életre elirányítók lehetnek. Pedig érdemes ezeken az útjelző mondatokon elgondolkozni, mert élni segítenek. Nekem ilyen a most olvasott könyv, amelynek sok mondatával egyetértek, kevéssel meg nem. S vannak olyanok is, amelyek érdektelennek tűnnek, talán, mert nem értem meg kifejtésüket. Ezek – gyanítom – nem nemek szólnak. Eme szerény bevezető után még idézek Limpár Imre könyvéből. Immár harmadszor.
- Szeretik az életet? Akkor ne vesztegessék az időmet, mert ebből tevődik össze az élet – idézi a szerző B. Franklint. Én meg most a szerzőt: Időnk egyenlő az életükkel…Ha napi egy órát töltök a közösségi médiában, 2 órát a telefonomat nyomogatom, és még két órát sorozatot, híradót nézek, akkor életemből több mint három évet a médiában töltöttem, több mint hat évet a telefonomat nyomogattam, és további hatot a sorozatok nézegetésével. Ez közel tizenöt és fél értékes év az életemből. (A szerző hozzám képest fiatal, s átlag 75 életévvel számol. A szerző fiatal, nincs tapasztalata nyugdíjasok életének népi alakulásáról.) Mindenesetre figyelemre méltó az időbeosztásról szóló véleménye. Pl. így ír: Ha életünk folyását hetekben szemléljük, kb. 3900 egységben, beavatkozási lehetőségben gondolkodunk. Ha napokban gondolkodunk, rögvest 27 393 alkalommal tehetjük elvileg ugyanezt. 92. o.
Még az időről: Ne a feladatokhoz rendeljünk időt, hanem azt fontoljuk meg, mit tudunk kihozni a rendelkezésre álló időből. 117. o.
Mára még néhány idézet kommentár nélkül:
Detlev Blenk:
Ha egy vasrúdból lópatkókat csinálunk, megnégyszerezhetjük befektetett pénzünket.
Ha tűket készítenek belőle, ötvenszeres a haszon.
Ha finom órarugók készülnek belőle, ezerszeres a megtérülés.
Az életünkben rendelkezésre álló idő értéke hasonló. Attól függ, hogy milyen értéket hozunk létre a ráfordított energiánkkal. 94. o.
***
„Nem az az önzés, ha úgy élünk, ahogy nekünk tetszik, hanem ha elvárjuk, másoktól, hogy úgy éljenek, ahogy nekünk tetszik.” Oscar Wilde.
***
Pál Feri: „A megoldhatatlan problémákban az a jó, hogy nem is kell őket megoldani.”
***
Amivel nem értek egyet: „Nem kell mindig mindenkinek megbocsátani, bármennyire is követelik ezt tőlünk.” 151. o . Nono. Jézus mondja: Napjában hetvenszer hétszer meg kell bocsátani. Ugyanő ezt imádkozza elénk: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Nem a bűnöst, hanem a bűnt kell elítélnünk. Az ember megítélése Isten dolga. Ő viszont irgalommal tekint teremtményeire.
Mi tagadás: tényleg gondolatgazdag kötet, amit mostanában forgatok. Ám azt hiszem, vissza kell fognom magamat, nem idézhetem ide az egész könyvet. Inkább csak arra hívom fel a figyelmet, hogy érdemes olvasni azoknak, akiket az efféle meggondolások érdekelnek.
***
Zene. A zeneművek sokasága, mint a tenger. Ebből kiemelni egy cseppet, egy darabot könnyű is meg nehéz is. Egy fiatalkori élmény, Ave Maria Vico Torriani előadásában. Egyszer sorra kellett keríteni.
https://www.youtube.com/watch?v=1IfS90V-wbg
2020.09.17. 05:07 emmausz
Tallózás harmadjára
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
Utolsó kommentek