Mickey webnaplója

Az úgy volt, hogy ma harmadjára dolgozott M. házuk tetőszerkezetén, hogy a szükséges szerekkel és a szükséges magasságban megállítsa a fagerendák romlását. Azt találtuk ki, hogy nyitható fémlétrával merevített kihúzható létrán állva végrehajtható a mázolás kb. 6 m magasban állva. Minden alkalommal ketten tevékenykedtünk. M. a magasban ecsetelt, én a talajon állva próbáltam tőkesúly lenni és bio-lengéscsillapító. No meg imádkozó. Most segíts meg… nem is egy valaki, hanem többen a legjelesebb égiek közül. Jelentem, megsegítettek. A fatartósítás megtörtént, M. nem zuhant alá, mi hazajöttünk, s kellő ki- és bemosakodás után Te Deumot mondtam az ég Urának („Téged, Isten, dicsérünk… majd a végén a továbbiakhoz kértem segítségét. (Kegyes szemed legyen rajtunk, tebenned van bizodalmunk! Te vagy, Uram én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.”)
***
Megemlékeztünk A.-ról is, aki M. keresztanyja volt, s ma lenne 67. Éljen az égi hazában, ahová időközben sokan megérkeztek rokonai, ismerőseri közül.
***  
Nem tudom, mi  a mai járványügyi helyzet, sok jót nem remélek, mert a vonatkozó matematikai modell szerint ez a szakasz decemberben kulminál, addig egyre szorongatóbb a jelenléte.
***
Hogy Weöres Sándornak is igaza legyen, kedves témáját, amit aztán variált, ide írom. „Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.”
És mellé írom a mi szép napunk igazságát.
Ma szép nap van, csupa sugárzás, napon és árnyékban egészen más és más klímát tapasztaltunk.
Futkosnak az unokák fel-le a kertben,
s amikor nem futkosnak, akkor bicikliznek,
s ha nem bicikliznek, akkor homokoznak,
s amikor nem homokoznak, akkor zenélnek. (Levi a trombitás, Domi a dobos.)
S amikor nem zenélnek, esznek, esznek, […] beszélnek, esznek.
Mondanom se kell, hogy mindenki remekül töltötte az időt a tiszta égbolt alatt, a jó levegőn.
Még a nagyszobából is mese hangzik. Tücsi mesél, és a három gyerek úgy hallgatja, mint akik még sose hallottak mesét.
S ha ez sem volna elég, amíg a többiek kockoltak (kütyüjükön babráltak), én negyven fotót készítettem. Soli Deo gloria! Deo gratias! 
***
Zene.
Álljon itt a hat vidám kis Mozart-Ländler. Egyszer már ajánlottam, de a mai nap hangulatát könnyedségével leginkább ez hitelesíti.    https://www.youtube.com/watch?v=ofpLlTRYkAg