Mickey webnaplója

Van abban valami elemi primitívség, ahogyan politikusok egymásnak rontanak. Megvallom nem dobott fel D. Trump és J. Biden eszmecseréje, de a hazai politikai tévéműsorok kölcsönös sárdobálásai sem. Mintha fixaideák mentén folyna a beszéd. Szándékosan nem használtam a párbeszéd szót, mert az a szó nem igazán fedi le a pengeváltások hangnemét.
Azt hiszem, nincs új a nap alatt. Régi alattomos trükk, az ellenfelet vádolni azzal, ami rosszat én művelek.
Már a gyerekkorban kialakul ilyesmi.
A süketek párbeszédére idézem: „Egyik fülem sós, a másik meg paprikás, nem hallom, hogy mit dumálsz.”
A fordított rágalmazásra is találtam gyerekszájat: …. Az mind te vagy, de én mi vagyok? Újabb vádra ugyanaz a képlet …  - Az mind te vagy, de én mi vagyok? … Az mind te vagyol, de én mi vagyok? …sine fine     
Mikor fogják a politikusok megtanulni, hogy csúnya dolog a hazudozás?
Mikor fogják megtanulni az építő jellegű párbeszéd alapjait?
Ha arra gondolok, hogy egy-egy ciklus négy évig tart, s meg kell próbálni a kormánypárton halálos sebet ejteni, akkor mindig kevésnek fog tűnni az az idő, amit vádaskodásra lehet fordítani. Ez pedig megnehezíti az egymás közti tisztességes hangnemű érintkezést. Persze nem lehetetlen, de csak akkor, ha a taplóságot befejezik, s aki nem érdemben szól hozzá egy vitához, azt keményen büntetik, vagy egyszerűen kivezetik a tanácskozás helyszínéről.
Mint meglett korú állampolgár kénytelen vagyok megfogalmazni, hogy szörnyű hallgatnom a folyamatos károgást, gyalázkodást azon a helyen, ahol az ország építésével kellene foglalkozni. Mondanom se kell, hogy a gondolkodást együtt kellene tenni.
De hol vagyunk ettől?    
Nem kellene a politikusoknak is magukba szállni, és az ember méltóságához illendő hangnemet használni?
Mindenesetre szurkolok annak, hogy az alpári megfogalmazásokat a támadott fél ne viszonozza, mert akkor ő is lemegy kutyába.
A károgókra pedig én is egy közhelyet alkalmazok: Ezt tanultátok az iskolában?
Vauúúú, vagy maiul – WOW!
***
Zene. Azt mondják, csaknem érthetetlen, hogy a legszebb melódiákat összehozó nemzet olyan vad militáns magatartást tanúsított, mint a német. Ez érdekes kijelentés, de nem igaz. Elég arra gondolnom, nekem mekkora csalódást okozott, hogy a Vujicsics együttes által megszólaltatott délszláv népek zenéje kitűnősége ellenére hogyan lehetséges, hogy az ott élő népek egymásnak essenek és gyilkos indulattal kaszabolják egymást a balkáni háborúban. Minden nép zenéje szép, és minden nép esendő is. Jó ezzel számolni. Itt és most egy német dalt hozok, melynek a címe Muss ich denn… Megformálták német lányok, meg a francia Mireille Mathieu, meg a Bundeswehr zenés alakulata, s meg az amerikai Elvis Presley. Utóbbit osztom itt meg.
https://www.youtube.com/watch?v=Hlbu6SsjlSE