Mickey webnaplója

Ezt a posztot ollóztam VD hosszú anyagából ollóztam, mert mondandóját annyira magaménak éreztem, hogy kivonatolás helyett kicsit szerkesztve közlöm. (Csomay Zsófia ny. építésszel készült interjúrészlet). „Állami tulajdonú szociális bérlakásokat kell építeni. Olyat, ami megfizethető, de nem gagyi és nem luxus, de ami egy XX. századi embernek kell. Ez rögtön fölvet olyan problémákat, ami engem nagyon régen foglalkoztat. Amióta a képernyő, mint lakberendezési és ember-berendezési tárgy megjelent a horizontunkon… a televízió… Már a televízió is egy olyan tárgy, ami – én azt gondolom, hogy egy polgári nappaliba idegen. Maga a képernyő fénye, maga az a tevékenység, ami tulajdonképpen kiszakítja az embereket az egész lakás életéből, és kényszerűen hat azokra, akik esetleg nem akarják nézni.
Már abban a pillanatban el kellett volna kezdeni azon gondolkodni, hogy biztos, hogy a régi polgári lakások zsugorított változatát kell iszonyú számban megépíteni? Ez a dolog, amióta aztán a laptopok, a mobiltelefonok… tehát amióta az a dolog, hogy az ember egy tárggyal személyes kapcsolatba kerül, és ezáltal kizárja magát a közösségből, ez egy teljesen új lakásforma – szerintem. Ez az egyik, ami nagyon fontos szerintem, akár már a szociális lakásépítésnél, a másik pedig az, hogy a munka végzésének a helye és a módja iszonyatosan megváltozott. Most a covidnál exponenciálisan nőtt ez a probléma, hiszen mindenki home office-ba ment, és a lakások tökéletesen alkalmatlanok erre. Mit csinálnak az emberek? Az étkező asztalról arrébb lökik az abroszt, és akkor azon a 3 dm²-en pötyögtetik a számítógépet, és akkor ott a cumisüveg, ott a pelenka meg a vasalnivaló… ez nem jó így. Tehát a lakásoknak azt a tulajdonságát, hogy van egy nappali, ahol vendégeket fogadunk, általában zömmel nem arra használják, hanem zömmel televíziónézésre.
Viszont azt is lehet látni, hogy mióta tényleg kulturált módon lehet az utcán, meg a kocsmákban létezni (mert tényleg ahhoz képest, ami a szocializmusban volt, tényleg elképesztők a számok és a minőségek javulása), kivonulnak az emberek, és lehet látni, hogy üzleti tárgyalások, laptopozás, stb. folyik ott. Az se biztos, hogy ott kell történjen, mert lehet olyan házakat csinálni, ahol a házakban vannak, külföldön nagyon sok ilyen példa van. Ez, hogy ennyire fellazult a lakhatás, a munka, az emberek viszonya, a városhoz való viszony, emiatt ez a szociális lakásépítés szerintem nem egyszerűen csak olcsóbb bérű lakhelyek létrehozás, hanem olcsó bérű, olyan lakhelyek létrehozása, amik ezeket a dolgokat lehetőségként felkínálja az embernek. Aztán ő választhat, hogy ő mégiscsak otthon akar dolgozni és neki bizony kell egy igazi nappali… a másik az, hogy nagyon-nagyon szomorú, hogy úgy a panelházaknál, mind a lakóparkoknál mindenki bezárkózik önmagába és az fajta fíling, ami a függőfolyosós házaknál volt, aminek nyilván rengeteg a hátulütője, de ugyanannyi előnye is van. Ezt a dolgot vissza lehetne hozni, nem a függőfolyosó geometriájával, hanem egy háznak egy olyan belső elrendezésével, ami nemcsak egy szűk lépcsőház és egy liftmaggal dolgozik, hanem dolgozik nagyobb terekkel, bővületekkel, nyitott, fedett terekkel, olyan gangokkal, ahol elfér egy csoport, ahol játszani lehet. Minderre alapkutatást kéne végezni. Úgy a körút menti helyzet megoldására is, mert azért ez nem maradhat így. Jó, hogy meg van kötve az önkormányzat, kormány keze, mert 89-ben eladták a lakásokat, tehát jogi akadály van, de ez nem lehet oka annak, hogy az az elképesztő házanyag tönkre menjen. Ez tönkre fog menni egyébként, hogyha ezzel nem foglalkozunk.”
***
Feleség: - A bal cipőd félre van taposva, egészen csámpás.
Férj: - Nem lehetne, hogy előttem menjél, s ne mögöttem?
***
Zene: K. húgom egykori kedvenc slágere. Van egy kis házam…
https://www.youtube.com/watch?v=znKhS34zV8c