Mickey webnaplója

Csaknem érthetetlen az érdekek eluralkodása az értékek felett. Végképp megkergültünk?
Mondok néhány példát. Ha valaki magát nőnek érzi férfi létére, nem kérdőjelezhető meg. Miért nem?
Ha valaki kijelenti, hogy csak a fekete számít. Nem kérdőjelezhető meg. Miért nem?
Ha valaki fűt-fát összehord, hogy saját hazáját rossz színben tüntesse fel, nem büntethető. Miért nem? 
Ha valaki azt mondja, hogy megveszlek kilóra, nem büntethető. Miért nem?
Ha valaki kívülről besétál az EU-ba, jóllehet nem választott képviselő, és ott osztja az észt, nem vezetik ki. (Dehogy vezetik, dehogy vezetik, mint a galambot, etetik.) Miért nem?
Ha a török elnök hibbantnak minősíti a francia államfőt, mert az nem kívánja eltűrni a franciák feletti fetvát, nem ítélik el. Miért nem?
Bezzeg az én időmben, de most komolyan:
Oly korban élünk, amelyben divat a hazaárulás.
O tempora, o mores. Mi lesz veletek, értékek?
Mi lesz veled, európai civilizáció,
mi lesz veletek, társadalmak?
***
Zene.
Nagyon nem akartam megosztani az elcsépelt slágert (Oly távol, messze van hazám) Hát persze, hogy távol van, ami messze van, persze hogy messze van, ami távolra esik. Azért sem akartam, mert ha igaz a keletkezéstörténete, akkor úgy zajlott, hogy az énekesnő (Boross Ida) a stúdióban októberben lemezre énekelte a hazavágyó dalt, s 56 szilveszterén Bécsbe távozott. Ettől kezdve hamisan cseng a fülemben. Mégis megosztom, mert 56-ban 57-ben és még később is megállás nélkül ismételték az rádióadók. Többször, mint a Que Sara, sara c.-t, többször, mint a Csokko-csokko-csokkoládét. A dallam egyébként angol szerzemény, de német változata is volt.  
https://www.youtube.com/watch?v=LUTHajlSGKk