Mickey webnaplója

Ettől féltem, mondta F. I, amikor a kőfúrót beletörte a betonba. Ettől féltem, mondom én, amikor kétkötetnyi Prokop-könyv elolvasása után a harmadik lapokra hullott olvasás közben. Nem tudom, hogy miért adnak ki ragasztott könyveket? Idővel a lapokat egybetartó műanyaggerinc szétszárad, és a lapok, mint az őszi levél hullanak a könyvből. Vajon mit kezdenének vele a könyvkötők?
Ami tetszik a könyvben, az a szerkesztetlenség, az utcán heverő témák felkarolása, kidolgozása mondatokká, történetfoszlányokká. Ami nem tetszik bennük: a minden kiállításmegnyitóra megírt, de igen hasonló tartalmú okfejtések. Hiszen mind ugyanarról a PP festőről szólnak, ezért kisebb kacskaringók kivételével azonosak. Ami tetszik, az a nyelvhasználat, ami egyedivé, mással összehasonlíthatatlanná teszi köteteit. Ezt is (Cseppkőbarlang). Amit nem tudok megállapítani, hogy melyik szavakat emeli át olaszból, mert nem tudok olaszul. Egy helyen azt írja: suttolni. Szerintem az angol lövésből csinál igét. A magyar helyesírással nem sokat bíbelődik, vagy ha mégis, akkor kevés eredménnyel. Pl. az elölről szót következetesen két hosszú magánhangzóval írja. Aki életét külföldön tölti, attól persze nem elvárható a steril íráskép.
Tizenegy lapján találtam olyan anyagot, amelyet vagy lemásolni, vagy kommentálni szeretnék:
Paul Valéry szerint az európaiság három összetevője: a görög logika, a római jog és a keresztény vallás… Természetesen a nemzeti hovatartozás is beleszínez az egyén lelki képletébe. (119.) Valérynek igaza van, az EU mégsem deklarálta gyökereként a kereszténységet. Ez legalábbis nem volt szép tőle.
Élni csak annak érdemes, akinek van kedvenc foglalkozása, ami szórakozással fölér. Holtig kreatív lény az ember. (149. o.) Csak részben igaz. Akik kényszerből szenvedik tevékenyégüket, fájdalmaikat felajánlhatják, s életük értékes lesz. Azzal egyet érthetek jó szívvel, hogy a hobbijának élő játszva keresi kenyerét, s szerencsés ember. Még az is igazolható, hogy a legtöbb tudatos ember előbb-utóbb rátalál a természetes adottságai kamatoztatását lehetővé tevő munkára.
Az alkotáshoz jó szem, fantázia, szív és szorgalom egyaránt szükséges. (Vö. 157. o.) Igaz.
Az ajándékozó hogy tervét megvalósíthassa, természetesen tőlem kér képet. Az még természetesebb, hogy ingyen és bérmentve… Bevallom, nem lelkesedem a terhemre való jótékonykodókért. (163. o.) Jogos a felháborodása. Mintha VD-t olvasnám.
Krisztus nem maníros másolására szólít, …hanem a magam megvalósítására az ő sugallta erkölcsi rend szerint. Igaz. Követjük, de sokban különbözünk tőle. Más a lábunk hossza, más a cipőméretünk, és más-más időpontokban fáradunk el, s vele ellentétben nem vagyunk tökéletesek. (265. k.)
A hatalom nem rehabilitálhatja, akit tarkón lövéssel tettek el az útból. (266. o.) Most olvastam, hogy akinek a megölésével vádolt 56-os medikát, Tóth Ilonkát felakasztották, nem halt meg, csak 1985-ben. (Jobbágyi professzor kutatta ki az igazságot.) Tóth I.-nak hiába emelnek szobrot, attól a gazemberség még gazemberség marad. 
Az egyre öregedő még élők az osztálytalálkozón egymás hátát veregetjük, és röhögünk, persze csak félharsányan, nehogy agyvérzést kapjunk. (279. o.) Gimis osztálytársam e-mailjében szememre hányta, hogy már három alkalommal nem voltam találkozón. (Nem érdekli őket, hogy vírusos időszakban élünk?) Ma reggel a misén az jutott eszembe, hogy válaszolnom kellene a méltatlankodónak: A papunk is volt osztálytársam. Így naponta osztálytalálkozón veszek részt, bár mindig csak ketten jövünk össze.   
Miért írok? Mert öröm, mert írni jó. (283. o.) Eddig az evésről hallottam… enni jó. Inni is jó, és természetesen írni is jó annak, aki szereti. Tanúsítják posztjaim.
Az öreg szakácsnő fogadkozott, hogy sohasem fogja elhagyni magát. De izmai abbahagyták szolgálatát, kínzó fájdalmat okozva neki. Kórház, vitaminok, műtét… Még vidámkodik, de mosolya ferdül, és nem őszinte. (302. o.) A gyerek is azzal henceg, hogy hihi-há, úgy se fáj, hihi-há, úgy se fáj, mígnem sírásra görbül a szája.
Ülhetnék még misém befejeztével a kápolnában, de visszasietek karosszékembe leírni gondolataimat. A jószándék a legtriviálisabb foglalkozást is az ima dimenziójára emeli. (305. o.)
Ez Propkop Péter válasza egy pikírt megjegyzésre.
A munka erénye csak nevetség tárgya a mammoni birodalomban. (309. o.) Idétlen magatartás a kizsákmányoltak kiröhögése.
Zárásképpen fohásza: Ahol Te nem vagy, ott semmi sincsen. Ha Rajtad kívül valahol is mást kerestem, bocsáss meg, tévedtem. (246. o.)  Szép önvallomás igen tömör formában.
Ezzel zárom a kötethez fűződő gondolataimat. Megpróbálom a lapokat gumikarikával egyben tartani, különben darabokra esik.
***
Zene. The Shadow’s: Shindig. Mindig, mert azt teszik, amit szeretnek. Zenélni.  https://www.youtube.com/watch?v=xMP4LP0hcjE