Egész éjszaka a tegnap feltett sláger dobolt a fülemben. „Hej, miért állsz, indulj el, itt az út, téged vár.” Ám egyfelől a legnagyobb fokú visszafogottságra intenek a rossz járványügyi adatok, másfelől viszont tényleg elindultam az álmomban megszokottak szerint. Autóval mentem, hogy gyorsan megjárjam az utamat, meg egyébként is. Így szoktam. Leparkoltam a házunktól nem messze lévő ferde utcában, mert megláttam egy üres helyet. De mert újra el kellett mennem, elindultam a kocsihoz. Ugyancsak szokás szerint az elképzelt helyen nem találtam. Egy vasúti töltésen gyalogoltam a sínek mellett, utóbb átvágtam egy gyárudvaron, hogy a végén az autónál kössek ki. De az gyárudvar végén egy tusoló állt, kijárat sehol. A tusolóban ketten bunyóztak, egy harmadik mintha őrt állt volna. Otthagytam a jelenetet, s kerestem a ferde utcát. Aztán rájöttem, hogy nem kell nekem kínlódnom a parkolóhely megtalálásával, hiszen az Őrlő köz első házánál levő öbölben hagytam tegnap a kocsit. Azóta pedig nem vezettem sehova. Így megkönnyebbülve felébredtem.
A kocsi tehát megvan. Még visszaaludtam egy kicsit, de most már csak a dal maradt meg a fülemben. „Hej, miért állsz, indulj el, itt az út, téged vár. Hej, kétoldalt tarka rét, szivárvány, téged vár.” Persze a rét most nem tarka, hanem deres, az égen sincs földig érő szivárvány, hanem hajnali köd üli meg a tájat. Valójában egy tegnapi film nyomja rá bélyegét hangulatomra. Annyiféle összeesküvéselmélet-gyanús mozaikkockát halmoz össze, hogy ha annak csak 10%-a igaz, az is szörnyű volna.
Nem is részletezem. Inkább néhány viccmorzsát szórok el a tegnap érkezettek közül.
- Mondja Kovács bácsi, maga mit szokott tenni, ha este nem tud elaludni?
- Én? Elszámolok háromig, és már alszom is.
- Tényleg? Csak háromig?
- Háromig, de van úgy, hogy fél négyig is.
- Kislányom, teljesen egyedül oldottad meg ezt az egyenletet?
- Nem. Két ismeretlennel.
- Miért nincs bástya a vonaton?
- Mert a vonat nem vár.
- Hogy tanítja a varázsló úszni a pókot?
- Hókusz, pók ússz!
A tehén bonyolult állat.
De én megfejtem.
-Akarsz sokat keresni?
- Igen.
- Akkor jól elbújok.
Mennyi az ember átlagos alvásigénye?
- Csak még öt perc.
Savanyú a szőlő - mondta az oroszlán és megette a szüretelőket.
***
Zene. Kövek a vízparton.
https://www.youtube.com/watch?v=3rvnmquyGZI
2020.11.10. 07:07 emmausz
Induljak?
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr6216280258
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek