Jules Verne egyik könyvcíme magyarul A világ ura. A könyvbeli világ ura Nemo kapitány, aki a Nautilusával megteremti a maga kis világát, miután a technika minden áldásával berendezte azt. Ha kell, orgonál, ha kell, búvárkodik, ha ráér, hatalmas könyvtárában válogat olvasnivalót, s ha kell, megszerzi a tengerből élelmét. Ha úgy dönt, elsüllyeszti az ellenséges hajót legénységestül, ha pedig úgy dönt, zárkába dugja azt az embert, akivel nincs megelégedve. Vagyis élet-halál ura, aki a szerinte jókat megjutalmazza, a szerinte bűnösöket megbünteti. Nem nehéz észre venni, hogy a felvilágosodás embere, aki nem ismer el maga fölött senki élőt, se Istent, se embert.
A valóság azonban másképpen áll. A világ ura a Pantokrátor, a megdicsőült Isten Fia. Ha valaki nem hiszi, annak segít Pál, aki Saul-korában még a megfeszített követőit is üldözte, s megláncolva hurcolta őket a nagytanács elé.
Nos, Pál felismeri, hogy Krisztus az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, érte teremtetett a világon minden.
Ami pedig az ítélkezést illeti, szintén durván téved Verne hőse. Bár felfuvalkodott emberek, gőgös és nagyzási hóbort megszállottjai időről időre megpróbálják átvenni Isten szerepét, de rendre megbuknak és a semmibe hullanak. Verne hőse Isten szerepében tetszeleg. A katekizmus szerint ugyanis Isten az, aki megjutalmazza a jókat, és meghagyja a megátalkodottakat a maguk készítette csapdában.
***
Régóta foglalkoztat az, hogy a hálát adok a magyarban nem fejezhető ki egyetlen szóval. Hálálkodom? Ismétlődést, folyamatosságot jelez. Nem ugyanaz. Hálás vagyok? Két szó. Miért nincs egy alapszó, mint pl. köszönetet mondok helyett: megköszönöm vagy csak egyszerűen: köszönöm. A meghálálom nem működik, mert foglalt más értelemben, éppen azt jelenti, mint a „hálám örökké üldöz”, még tréfásabban: ezt még megbosszulom.
Nincs hát megoldás. Ha csak új szót ki nem találunk rá: hálulok, hálazok, hálázok, stb…
Bajom van a gyarló szóval is. A gyarló jelen idejű melléknévi igenév. Elvileg vissza lehet rakni (gyarló az, aki gyarol), csak éppen értelmetlen ma. A Czuczor-Fogarasi még ismeri a gyar kihalt gyököt, ami valaminek a vonczolását (vonszolását) jelentette. Hát esendő emberek lévén gyarlunk akaratunk ellenére, merthogy gyarlók vagyunk.
***
Zene.
Az Alpokban már leesett a hó (…ta hó, tahó, tahóóóó) Adamo idézi fel nekünk hangulatos dalával.
https://www.youtube.com/watch?v=_64nc_NLE_I
2020.12.08. 02:58 emmausz
Helyre teszem
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr7516322970
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek