Kodály: „Nincs olyan egyéni eredetiség, amely nem gyökerezik valamely nemzeti eredetiségben. Nemzetközi érdeklődésre annál inkább tarthatunk számot, minél magyarabbak vagyunk.”
A mester e két mondatából válik érthetővé, hogy miért nem kap érdemeinek megfelelő rangot a világ zeneművészetében. Ő magyarként éli meg emberségét. S ettől karakteres.
Ha gamelán zenekart halluk, tudjuk, hogy hol vagyunk. Ha dobkórust hallunk szólni, bonyolult képletekkel, tudjuk, hogy hol vagyunk. Ha jódlizást hallunk, ugyancsak tudjuk, hogy hol vagyunk. Ezzel szemben a világzene innen is, onnan is csipeget, és már nehéz követni, hogy hol keletkezett s mit fejez ki. Lehet, hogy jól hangzik, de gyökértelen.
Nézzünk szét az egyéb területeken. A balatoni sárga-zöld színkombinációjú házakat látva tudjuk, hogy hol vagyunk. A faragott székelykapukat látva tudjuk, hogy hol vagyunk. De az iparművészeti Múzeumot látva is tudjuk, hogy hol vagyunk. A ma építészeti alkotásait látva, nem tudjuk, hogy a földgolyónak melyik részén tartózkodunk.
Nem azt mondom, hogy építsük fel a nagy falat magunk köré, de azt igen, hogy az idegennyelvi hatásokat asszimiláljuk saját nyelvünkbe. Ez meg is történik általában. Igaz, hogy a computer kapott magyar nevet, de a számítógép mellett elmegy a komputer is. Igaz, hogy volt törekvés az emailt magyarítani. Többé-kevésbé el is terjedt a villámposta és a drótposta név, de ha valaki emailt küld, azt is megértjük. Meghonosodott a fájl szó is. Összetett szavunkká lett a fájlnév, és a toldalékolással beékelődtek a műszaki szavak: printelünk és szkennelünk, ha kell.
Ezt kellene tenni az élet minden szegmensével. Építkezzünk magyarul, legyen saját stílusa minden termékünknek, minden dalunknak, minden szokásunknak. Ha valaki hozzánk látogat, nem gondolnám, hogy azért érkezik, hogy éppen olyan benyomások érjék, mint otthon. Inkább azt hiszem, hogy a magyar kultúra értékeivel szeretne ismerkedni. Rajtunk áll, hogy megadjuk-e ennek az esélyt.
***
Maszk-készítők. Felhívom a figyelmeteket arra, hogy érdemes mintadarabokat eltenni a legkülönfélébb maszkokból. Egyszer még kiállítási tárgyakká fognak előrukkolni. Minden magára valamit adó cég saját emblémás maszkkal rukkolt ki. Mivel a használt maszk fertőzhet, új maszk példányokat lenne érdemes összeszedni. Tehát nem a sebészeti egyenmaszkra gondolok.
Maszkra fel! Különösen is érdekes lehetne a tréfás megjelenésű maszkokat begyűjteni.
Az én fantáziám nem terjedt ki az érdekesség szempontjára, bár egyik maszkomra ráírtam, hogy
HÜLYE COVID-19!
***
Napi egy-másfél órát sétálok. A lakásban. Entlang. Rájöttem, hogy nem egyformák a lábaim. Az egyik jobb, mint a bal.
***
Plébánosunk megelőlegezte, hogy szép karácsonyunk lesz. Mert ne feledjük, hogy velünk az Isten! Emmánuel. Felidéződött bennem egy baptista gyerekdal, amely nagyjából erről szól:
Nem lesz egyedül a szívem többé. Glory, alleluja. Velem van az ég ura mindörökké. Glory, alleluja. Jézus, hajnalcsillag. Glory, alleluja, Jézus, hajnalcsillag. Glory, alleluja.
***
Zene.
Most nagyon lazára veszem. The Golden Gate Quartet: Rock my Soul. Ringassa lelkemet
https://www.youtube.com/watch?v=FGjMNha2feo
Utolsó kommentek