Mickey webnaplója

Pandémia idején mit tehet az ember. Kirándul. No, nem Pandémiába, mert az odakint van, csak ide kirándul Lőpormalmiába.  Ha van helyben futás, és van helyben járás, akkor kell lennie helyben kirándulásnak is. Nos, ez utóbit gyakorlom naponta. Ki mondta, hogy ez csak sétálás? Lehet, hogy fiatalabb korúaknak tényleg az ez a fel-alá mászkálás, de az én koromban már ez is valami. Mit kirándulás? Túra. Felmászok időnként a szőnyegre, fel a küszöbfára, s letekintek magam elé. Mit látok? Macskákat. Pormacskákat. Megsemmisítem őket. Oda valók a szemétgödörbe.
A terepen jól esik a mezítláb járás. Megelőzi a harántsüllyedést. Keletről indulok a csillagtúrára. Benézek az északi fertályra, majd vissza a kiindulási ponthoz. Minden régióban kilátókat találok, és minden kilátó tele van fényes csillagokkal. Utamat megszakítom egy rövid pihenő erejéig a fehér jelzés mentén lévő kiöblösödésnél. Egy pillanatra leülök az erdélyi fából készült alkalmatosságra, és konstatálom, hogy a szomszédban étterem van. Korai még az időpont. Mivel kész étel nincsen, folytatom utamat nyugatra. Egy éles jobbkanyar után benézek az északi helységbe, s örülök neki, hogy nem esik, bár igen borús az idő. Vissza a fehér jelzésre. Tovább menve nyugatra, ismét lekanyarodom délre. Átmenetileg nem látok semmit, amikor a barlanghoz érek. Nem tudom, a fülem zúg-e, vagy netán távolból valamilyen géphang duruzsol a fülembe. Mindegy is, visszakanyarodva elmegyek a zuhogó mellett. Időnként hallom a víz lezúdulását. Mintha volna ott valaki. Inkább folytatom a csillagtúrát.
Most délre egy hatalmas tisztáshoz érek. Gyönyörű a kilátás, egy kilépő korlátja véd attól, hogy le ne essek a szakadékba. Legalább tíz méter mélység tátong alattam. Ahol állok, biztonságos. Nem áll fenn a veszélye annak, hogy lezuhanok. Megcsap a friss levegő. Nagyokat szippantok belőle. Látómezőmben különféle madarak jelennek meg. Rigó, dolmányos varjú, szajkó, tőkésréce, galambcsapat és sirály is. Nem tudok betelni különféle stílusú repülésükkel. Elgyönyörködöm bennük. Majd eszembe jut, hogy a szomszéd már Pandémia, s nem akarom vele összeszűrni a levet. Egy alkalommal láttam, hogy kis denevérek szelték át Pandémia légterét. Lehetséges volna, hogy ők Lehelnek ránk halált hozó lehelettel?
Hátat fordítok inkább a látnivalóknak és visszatérek a határról a biztonságosabb Lőpormalmiába. Most északra megyek, majd a keletnek forduló fehér jelzést követem. Az út kövezett. Vigyázok arra, hogy a lapos köveken el ne botoljak. Így érek vissza a keletre lévő kiindulóponthoz.
Itt megpihenek, mert – mi tagadás – alaposan elfáradtam.             
***
A nóta szövege: „Erdő mellett estvéledtem. Subám fejem alá tettem.”
Én meg kérdem: És mivel takarództál, ha subád a fejed alá tetted?
***
Zene. J. Haydn, 94. szimfónia (Üstdob szimfónia), második tétel. https://www.youtube.com/watch?v=3Dct_50FyoE