Mickey webnaplója

Olvastam és olvastam, de szecska, amit olvastam. Néztem egy filmet öt percig, összevertek egy fickót, a verő embert (Furkó) ledöntötte Rex kutya, pisztolyt fogtak a tettesre, aki megadta magát. Megbilincselték, és fejét előírásszerűen lenyomva a meseautó hátsó ülésére lökték. Én is megadtam magamat. Otthagytam a filmet.
Müller Cecília a tévében. Kezd optimista lenni, de igen óvatosan fogalmaz. Valamikor a jövő évben „oltódzkodhatunk” covid-19 ellen. Lesz huszonöt oltóhely, ahol belépéskor vár két űrlap. Egyik a testi betegségeink felsorolására, a másik, hogy alávetjük magunkat az oltásnak – lesz, ami lesz alapon. Majd megszúrnak, majd magunkhoz térünk 20 percben, majd, ha közben nem mutattunk allergiás tüneteket távozhatunk kezünkben egy kártyával, ami feljogosít egy újabb oltásra 21 nap múlva.    
Ha valaki elég türelmes, napi tíz-húsz oltásszúrásban „gyönyörködhet” a tévé rosszvoltából. Hogy miért untatnak ezzel az évszázados gyógymóddal napjában egy tucatszor, nem tudom. Már rég át kellett volna térni valami kíméletesebb eljárásmódra.
Becipeltük a hatalmas Normann-fenyőt az erkélyről, hogy szokja a szobaklímát. Csütörtökön kapja meg díszeit.  Nálunk nem úgy van, mint Nyugaton, ahol adventben napról napra készül a karácsonyfa.
Információdagályos korunkban egyre-másra érkeznek a karácsonyi jókívánságok. Így meg úgy megfogalmazva, ilyen meg amolyan történetekkel fűszerezve, csilivili sziporkákkal, ötletesekkel és ötlettelenekkel. Olyanoktól, akiket ismerek, és intézményektől, amelyeket nem, avagy csak alig.
Reklámajánlatok:
A világ legszebb…
A világ leghosszabb…
A világ legnagyobb…
A világ legritkább…
A világ legérdekesebb…
A világ legritkábban látható…
Hogy nem fáradnak bele. Hogy mi a világ legilyenebb-olyanabbja – jószerével csak az Isten tudja.    
Legjobb kikapcsolni az infókat, s elcsendesedve várni, hogy megszülessen bennünk, akire már ezredévek óta vár az ember. A karácsonyi történés csoda marad mindig.
Mária se értette egészen, ami vele történt.
Pázmány Péter ilyen szavakat ad szájába Mária imája c. versében:
Oh áldott gyermek!
Oh felséges Isten!
Oh édes Fiam!
Oh én mennyei szent Atyám!
Oh Uram, Teremtőm!
Ki vagyok én, hogy alázatos szolgálódat ily nagy jóval látogatod?
Szoptassalak-e téged mint fiamat,
   vagy imádjalak mint Istenemet?
Bétakarjalak-e mint anyád,
   vagy tiszteljelek mint szolgálód?
Tejet adjak-e, mint anyád,
    vagy temjénnel áldozzak néked?
Hogy lehet, Uram,
   hogy ölembe vegyelek téged,
   ki az egeket bétöltöd?
Mint táplállyalak téged,
   ki minden állatokat eledellel tartasz?
Legyen hát ihletett csend, intimitás és boldogság!  Mondanám, hogy Isten éltesse a kis Jézuskát, de Jézus a háromságos Isten egyik személye, hát meglehetősen abszurd ilyet kívánni. Ő maga az élet, az alfa és az Ómega, „aki született, de nem teremtmény” – tudjuk a Krédóból.
A többi CSEND. 
***
Zene.
Betlehem, Betlehem és Sebestyén Márta.
https://www.youtube.com/watch?v=WK2fVjFtkKM